könyv, film, zene, rendezvény egy helyen

2016. augusztus 29., hétfő

Programjaink a hétre

Hangraforgó Klub - "Fölöttem hold is csillag is"

Szeptember 2-án (pénteken) 17.00 órától a Központi Könyvtár Klubhelyiségében (Győr, Herman Ottó u. 22.) tartja évadnyitó koncertjét a Hangraforgó együttes. Az esten elhangzó „Fölöttem hold is csillag is” című műsorukat kortárs magyar költők verseiből állították össze. A rendezvényre a belépés díjtalan. Minden vers- és zenebarátot szeretettel várunk!


További rendezvényeinkről az alábbi oldalakon tájékozódhat: http://www.gyorikonyvtar.hu/ és http://www.gyoriszalon.hu/

2016. augusztus 25., csütörtök

Helytörténeti kalandozások 98.

Dunafürdő, a régi győri Tóth-féle uszoda


A fából készült uszodát Tóth-uszodának, Dunafürdőnek, kosaras fürdőnek, tükörfürdőnek, illetve tutajfürdőnek, majd városi dunai uszodának is nevezték. Győr első uszodája, a Tóth György-féle uszoda a Mosoni-Duna jobb partjánál, a folyón állt a 19. század közepétől egy évszázadon át (a címlapképen Glück József fényképe látható).

Alapítója, Tóth György győri polgár már 1835-ben akart a Dunán nyári fürdőt, uszodát felállítani, de erre a hatósági engedélyt csak 1846-ban kapta meg. Igen jó helyet szemelt ki erre a célra Győr város határa közelében, a Püspökvár szomszédságában. A Duna és a Rába összefolyásánál, Sziget községben a Kisdunán (Mosoni Dunán) egy ártéri, másra nem használható partszakaszon, a győri belváros közelében építette fel a szabad folyóvízre az uszodáját. A tutajokon rögzített uszodát fakabinokkal, feljáróval együtt évente tavasszal felépítették, és a nyaralási szezon után, amikor az idő és a víz lehűlt – azaz szeptemberben – bezárták, majd lebontották, hogy később a jeges ár el ne vigye.

Az 1848-49-es szabadságharc idején a hadsereg számára alkalmas hajóhíd megépítéséhez – épületfa hiányában – a már felállított uszodát és fürdőt 1849-ben elvették, szétszedték. Tóth György e miatt később, évtizedeken át minden lehetséges fórumon kérvényezte, hogy kárpótolják. 1854-ben szerezte meg a tulajdonjogot erre a partszakaszra.

1856-os győrszigeti térkép részlete:


Tóth György fauszodáját az 1850-es évek végén nem igazán dicsérték a kortársak, mint ahogyan a Győri Közlönyben 1858 májusában meg is jelent: „az uszoda testi egészség fentartására ép oly szükséges mint kivánatos ugyan, de midőn ezzel a test edzésére czélzunk, méltán megkívánhatjuk azt is, hogy az oly biztos szerkezetű legyen, miszerint ne kényteleníttessünk életünk koczkáztatásával érni el e czélt ... eddigi uszodánk sem biztosság, sem tisztaság tekintetéből már ki nem elégítheté a közönség igényeit … részvények utján ... lehetne egy nyilvános uszodát felállítani, mely hatósági felügyelet alatt állván, eloszlatná a szülők rettegéseit gyermekeik élete miatt”. Egy újabb, 1859-es kritika szerint az egyetlen Tóth-féle uszoda még hézagosabb, lyukacsosabb és tisztátlanabb, mint az előző évben, egy színvonalasabb uszoda építésére kellene vállalkozót találni. Így 1860 januárjában több hirdetést jelentetett meg Tóth György, hogy egy új, jobb uszoda és fürdő felállításához szükséges összeget előteremtse, előbérleti befizetéseket kért.

Győri Közlöny, 1860. január 15.:


Győr városa is támogatta az uszodát. Száz osztrák forintot adott 1861-ben Tóth Györgynek, hogy a szegényebb diákok és inasok (iskolaigazgatók, illetve céhelöljáróságok által kiállított igazolási jegyekkel) egész nyáron ingyen fürödhessenek az uszodában. Ez a fajta támogatás évről évre megismétlődött. Ekkor már másik dunai fürdő is létesült Szigetben, de azt is épp úgy korhatagnak, balesetveszélyesnek és tisztátlannak tartották. A kor szigorú erkölcse szerint a férfiak és a nők nem fürödhettek együtt, ezért az 1860-as évek elején a hölgyek csak reggel 6-tól délelőtt 10-ig merülhettek meg a dunai fürdő vízébe, melyet az uszodán és a sétatéren a rév melletti táblán is feltüntettek. Ekkor az uszodához a belvárosból vagy nagy kerülővel lehetett eljutni, vagy a mostani radó-szigeti (Sétatér) révtől csónakon jutottak át a hölgyek és urak a mai Cziráky térre. A fürdőkalitkákat a fabódék (szobák) közepére helyezték el, amelyeket ugyan körül lehetett járni, de annyi hely, hogy vetkőzni, öltözni is lehessen, nem maradt. A rosszul deszkázott vetkőző és fürdő szobák és az egyenetlen, csúszós, kiálló szegekkel tarkított közlekedő utak és lépcsők továbbra is állandó panaszra adtak okot. A fabódék egy nagyobb, úszásra alkalmas „medencét”, azaz alj nélküli tükörfürdőt (szabad folyóvízfelületet) vettek körbe. Maga az uszodai révhez is karfa nélküli rozoga falépcsőn lehetett eljutni, ami a divatos uszályos ruhát viselő nőknek eléggé kényelmetlennek bizonyult. A fürdőnél rendszeres úszásoktatás és úszómesterek segítették a biztonságot, de mégis egy-egy baleset így is előfordult.

Tudósítás egy kis balesetről (sajnos több halálos kimenetűről is írtak), Győri Közlöny, 1863. június 28.:


1864-ben a sok panasz uszodafejlesztést eredményezett: Tóth úr a fürdőszezon elején a nagy téruszodát lépcsőkkel vette körbe, az öltözőszobák számát 35-ről 55-re bővítette, a fürdő szobákat megerősítette, a női uszoda szobáinak lépcsőzetét felújította. Egyre nagyobb kényelem és komfort vette körül a fürdőzőket, bár az általános közegészségügyi viszonyok érdekesek voltak ekkor még: kiderült, hogy kutyák is fürödtek az uszodában az emberekkel együtt.

Cikk az uszodafelújításokról a fürdőszezon vége felé, Győri Közlöny, 1864. augusztus 11.:


Kutyák a fürdőben, Győri Közlöny, 1865. augusztus 6.:


Pár év múlva, 1869-ben újrakezdődött az uszoda állapotának rosszallása, és egy kényelmesebb, jobb utáni vágyakozás. A sokat említett, új uszodát alapító részvénytársaság 1873-ban létesülőfélben volt, meg akarta venni Tóth úr Dunafürdőjét a víz- és partjoggal együtt, hogy a sokat korholt uszoda helyett egy modernebbet, kényelmesebbet építsen, de csak kevés érdeklődő jelentkezett. Tóth György 1875-ben már eladta volna az uszodáját, de nem volt rá tőkeerős vevő. Egyre elkeseredettebb volt, mert az 1849-es kártérítési ügyével senki sem akart foglalkozni, pénzügyi gondok nyomasztották. 1879 júniusában a pénzügyminisztertől is megérkezett a rendelet, hogy Győr várostól az 1848-49-es károkozás miatt kért kárpótlásigényét végképp elutasították. A csalódott uszodatulajdonos mindenképpen pénzhez szeretett volna jutni, ezért fürdőjét el- vagy bérbe akarta adni.

Egy panaszlevél, Győri Közlöny, 1869. augusztus 8.:


A részvénytársaság alakulása, Szabad Polgár, 1873. január 26.:


A győri uszodában fürdőzők, Zwickl Gyuláné a kisfiával, nőtársaival (Sády Erzsébet könyvéből):


Eladó az uszoda, Győri Közlöny, 1879. július 24.:


Tóth 1880 szeptemberében jobb híján egy részvénytársaságot szeretett volna alapítani, hogy fejleszthessen; egy állandóan nyitva tartó fürdő és szórakozóhelyet létesíthessen, amely nem szezonális, és amelybe az uszodája és partjoga 30 ezer forintra becsült értékével szállt volna be. Terveit a sors megakadályozta, 1880 decemberében Tóth György uszoda- és fürdőtulajdonos 80 éves korában meghalt.

Győri Közlöny, 1880. szeptember 16.:


Az örököseinek is nehézségekbe került a fürdő fenntartása, 1892-ben eladásra kínálták az uszodát, eredmény nélkül. 1903-ban Győr városához fordultak, de az uszoda megvételét a város elutasította. 1911-ben 30 ezer koronát kértek érte az örökösök, vagy pedig 600-700 koronás kölcsönt a nyár végéig, mert különben nem tudják az uszoda faszerkezetét felállítani, mivel nincs rá pénzük. A kölcsönt megkapták, különben a városnak nyáron egyáltalán nem lett volna uszodája. A Dunántúli Hírlapban 1911. július 23-án jelent meg a cikk: „Fürdők kellenének a Dunára sok kabinnal és uszodákkal. Ezt a régi óhajt minden kánikula kifejezésre juttatja és minden ősz eltemeti... Nem akarunk itt szemrehányást tenni Győrváros tanácsának, mindent megtett, hogy az egyetlen dunai fürdőt megvehesse. De jószándéka hajótörést szenvedett a hatalmas eladási áron.”

Újra eladó az uszoda, Győri Közlöny, 1892. július 10.:


Élménybeszámoló a győri Dunafürdő használatáról, Győri Közlöny, 1895. augusztus 1.:



1912-ben a Dunafürdő tőszomszédságában elkezdődött a Cziráky-emlékmű építése, a hatalmas nyírfákat kivágták, a területet az emlékmű helyénél feltöltötték. Megépült a Radó-sziget csücskénél az uszodai híd is. 1912 decemberében ajánlatot tett a város, hogy a Dunafürdőt a teljes felszereléssel megveszi az örökösöktől 18 ezer koronáért. 1913-ban megtörtént a vétel, a továbbiakban Győr város tulajdona lett a Dunafürdő. Polgár Rezső a Dunántúli Hírlapban Pilsent és Győrt összehasonlítva 1915. július 17-én írta, hogy „nem kalitkába zárva fürdenek, mint nálunk, ahol a nyomoruságos dunai uszoda a legkellemetlenebb emlékek egyike, hanem a szabadban”. Ennek ellenére nyáron sokan látogatták, így például 1916-ban olyan nap is volt, amikor 1100 vendég vette igénybe a Dunafürdőt.

Dunántúli Hírlap, 1914. április 18.:


A Dunafürdő kabinjairól és az uszoda használatáról ismertető, Dunántúli Hírlap, 1916. május 27.:


Glück József fényképe a régi uszodáról a Cziráky-emlékművel:


Dunántúli Hírlap, 1918. május 24.:


1920-ban kiderült, hogy a Dunafürdő ráfizetéses, mert a felállítása, karbantartása és szétszedése 133 ezer koronába került, míg a bevétele 78 ezer korona volt csupán, tehát 55 ezer korona értékben veszteséges vállalkozás. A városnak új, modern uszodára lett volna szüksége, mert az alig 50 kabinos Dunafürdő az 56 ezres város lakosságát nem tudta kiszolgálni. Fenntartása egyre költségesebbé vált, így 1924-ben a Dunafürdő felállításához csak a faanyag beszerzése 12.540.000 koronát tett ki, 1925-ben pedig 75 millió korona ráfizetést jelentett. 1926-ban ezért a dunafürdői árakat jelentősen megemelték, a belépőjegy az előző évi 3000 korona helyett 4000 korona lett. A nyári szezonban 100-130 napig nyitva tartó fürdőben a fürdésre alkalmas napok száma az időjárástól függött. Így például 1924-ben a 42 napon 10.900 vendéget regisztráltak, naponta 266-at, míg 1927-ben 98 napon keresztül 22.600 fürdőzőt tartottak számon. Az 1930-as évben 32 ezren, naponta 470-en vették igénybe a tutajfürdőt, nagy zsúfoltságot okozva.

Dunántúli Hírlap, 1925. augusztus 14.:


Fürdőzés 1929-ben, Fortepan, 26136. sz. kép:


1929 októberében bízta meg a város közgyűlése Hajós Alfréd építészmérnököt, úszó olimpikont, hogy a Cziráky téren állandó uszodát tervezzen öltözőépülettel. 1931 márciusában kezdődött a 864, legfeljebb 1000 fő befogadására tervezett uszoda építése. A Cziráky teret feltöltötték, és három és fél hónap alatt elkészült az uszoda nagy- és gyermekmedencéje az öltözőépülettel (külön férfi- és női részre osztva), pénztárépülettel, gépészeti részekkel együtt. 1931. július 5-én nyílt meg az új, modern uszoda.

Ugyanakkor megépítették a dunai uszodát is újra, amely tutajra épített fenékkosárral 20 méter hosszan, 10 méter szélességben a Duna felől három oldalról kétméteres palánkkal rendelkezett, és 332.700 pengőbe került. Megközelíteni a medencés uszoda felől lehetett, a belépőjegy mindegyik uszodába érvényes volt.

Dunántúli Hírlap, 1930. március 14.:


Térképrészlet 1933-ból:


Az új medencés uszoda a Cziráky téren és előtte a továbbra is felállított Dunafürdő, Glück József fényképe:


Az 1931-ben megnyílt medencés uszodában és a hozzá csatlakozott dunai uszodában a férfiak és nők együtt fürödhettek, de ez az „erkölcstelenség” igen felháborította a győri egyházakat és néhány hagyománytisztelőt, több ízben tiltakoztak ez ellen. 1933-ban tárgyalt erről a problémáról a városi tanács, és bár áprilisban – technikai okokból kivitelezhetetlen volta miatt – elutasította a kérelmet, de a kezdeti ellenállása ez ügyben megtört. 1933 júliusától a Dunafürdő használatát korlátozni kényszerültek, a páros napokon délután a nők, délelőtt a férfiak, páratlanokon pedig fordítva használhatták csak, valamint a régi dunai uszoda helyén zárt fürdőt alakítottak ki. Az 1930-as évek végére már a tervezett fürdőző létszám kétszerese, sőt majdnem háromszorosa is látogatta egy-egy forró nyári napon a győri uszodát, amely idegenforgalmi látványosság és a város büszkesége lett.

A háború évei alatt is felállították a dunai uszodát, ez teljes biztonsággal megállapítható. Végső megszűnésének dátumát nem tudtam kideríteni, valószínűleg a háború után a faszerkezetet már nem állították fel újra. A győri fürdőegyüttes 1974-es helyszíni rajzán még szerepelt a Dunafürdő a Cziráky-oszlop és medence magasságában a Mosoni-Dunára rajzolva, de ez akkor már csak a szabad folyón úszásra, fürdésre bólyákkal elkerített részt jelentett.

A férfiak és nők együtt fürdése elleni felszólalás, Dunántúli Hírlap, 1933. április 16.:


A győri uszoda és dunai fürdő reklámja 1937-ből, Győri Nemzeti Hírlap, 1937. augusztus 1.:


Átalakítások az uszodánál, Győri Hírlap, 1936. április 19.:


A Dunafürdő 1939-ben. Fortepan, Wein Sarolta képe, 22728. sz.:


Győri Nemzeti Hírlap, 1941. május 14.:


A Dunafürdő a fürdőegyüttes 1974-es helyszíni rajzán még szerepelt (Cziglényi L: A győri fürdők):


A partszakasz mai képe:




Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Cziglényi László: A győri fürdők. In: Győri tanulmányok 3.  Szerk. Cziglényi László. Győr : Győr Megyei Város Tudományos Kutatócsoportja, 1974. p. 107-133.
Sády Erzsébet: Egyszer volt… Győr vármegye és Győr szabad királyi város 1848-1920, 2013.
Az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér folyóirat- és képgyűjteményéből, valamint a Fortepan szabadon felhasználható képgyűjteményéből származnak.

2016. augusztus 24., szerda

Érdekes újságkivágások Digitális Könyvtárunkból

Dunántúli Hírlap 1927.11.06.


Dunántúli Hírlap 1927.08.20.

Dunántúli Hírlap 1927.10.16.

Dunántúli Hírlap (1927.02.25.)

További érdekességek találhatóak a Megyei Könyvtár Digitális Archívumában!

2016. augusztus 23., kedd

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 32.

Üdvözlet Győrből! - Utcaképek

Deák Ferencz-utca 1910.

Erzsébet-tér 1915.

Baross út 1919.


Bisinger park 1920.


A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból.