A kortárs magyar írók közül egyik kedvencem Gerlóczy Márton. Hogy miért? A lázadó
személyiségéért, a néha kegyetlen őszinteségéért, egyedi humoráért,
eredetiségéért. Tetszik, hogy újra és újra meg tud újulni: soha nem tudom, milyen
lesz a következő könyve, de azt biztosra vehetem, hogy más, mint az eddigiek. Ja,
és a legfontosabb: tud írni!
Egy kritikában olvastam, hogy míg az Igazolt hiányzás az útkereséséről, a Létra annak megtalálásáról szól. Én azt remélem, hogy ez nem így
van! Az általam ismert Gerlóczy-regények (Igazolt
hiányzás, Váróterem, Szabadok
Testvérisége, A csemegepultos naplója, Check-in) mind valamilyen szinten az
útkeresésről szólnak. A Létra is. És
szó sincs semmiféle megtalálásról - ha
így lenne, az mérhetetlenül kiábrándító lenne -, csak újabb és újabb
zsákutcákról, melyek meglehetősen realisztikusan mutatják be a mai magyar
társadalom problémáit. Két közös dolog van ezekben a regényekben: az író
mindent megfigyelő-meglátó, mindent feltérképező és mindenen átlátó szeme,
valamint a humor.
A Létrának
nincsen komoly cselekménye, inkább csak kiinduló
helyzetnek nevezném: egy, a 30-as években eredetileg kuplerájnak épült,
majd garzonházzá átalakított lepukkant, nyomorúságos épület a helyszín, ahol 26
négyzetméteres, normális életre alkalmatlan, kriptaszerű üregekben élnek
emberek. Ide költözik be főhősünk, aki szeretné az egyetlen szobáját kétfelé
osztani egy, a plafonra szerelt függönnyel, hogy külön dolgozószobája és
hálószobája legyen. Csakhogy nincs létrája, ezért elindul a házban, hogy szerezzen
egyet…
És közben elmélkedik: megismerkedünk a megalázottakkal és megszomorítottakkal
(vagy megnyomorítottakkal?):
emberekkel, akiknek nincsenek lehetőségeik, akik nem kaptak az élettől esélyt,
akik nyomorúságban, magányban és kilátástalanul élik szánalmas életüket. És a
név nélküli fiatalember, akinek szemével látjuk őket - egy közülük…
Nagyjából ennyi a cselekmény, illetve a végén van egy nagyon
ütős fordulat, amelyet nem árulok el; legyen miért elolvasni a könyvet. Történet
helyett vannak elmélkedések az élet értelméről, és a már említett mindent látó
szem megfigyelésein alapuló következtetések. Feltárul előttünk egy olyan világ,
amit jobb lenne nem ismerni, de ez csak akkor lenne lehetséges, ha becsuknánk a
szemünket és elfordítanánk a fejünket. De mivel ezt nem tesszük - hiszen akkor
végig sem olvasnánk ezt a könyvet -, várjuk, hogy választ kapjunk Gerlóczy
úrtól: van-e értelme az ilyen életnek?
Egyértelmű válasz persze nem érkezik, helyette három alternatíva hangzik el az
egyik legszokatlanabb szereplő, a csótány szájából, melyet a legtömörebben így
foglalhatnánk össze: nem tudom, de nem is érdekel; talán, hiszen a remény hal
meg utoljára; valamint nincs. Tessék választani! Én már választottam…
tmoni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése