Térzene a sétányon
A reformkortól kezdődően a városok lakói a katonazenekarok
jóvoltából sokszor hallgathattak térzenét.
Győrben télvíz idején a Fő téren (a
mai Széchenyi téren) adtak utcai hangversenyeket,
a jó idő megérkezésével azonban a sétatérre csalogatták a közönséget.
1848 után mindenféle köztéri csoportosulást betiltottak, így
a térzenéket is szüneteltették. A század végén a városi lakosság igényét
teljesítve, újra gyakorivá váltak ezek az események.
Győri Közlöny, 1886.
szeptember 2.:
Dunántúli Hírlap,
1897. október 27.:
A Győrvárosi Szépítő
Egylet jóvoltából kialakított sétatér szépsége a győriek százait vonzotta
egy kis sétára, üldögélésre, zenehallgatásra.
A sétatér 1900 körül:
Zechmeister Károly
polgármester 1899 januárjában a közgyűlés jóváhagyását kérte egy zenepavilon felállítására. A helyi
katonai állomásparancsnokság karnagya a színház mögötti területet javasolta. Az
akkori Kioszk bérlői azonban jobban
örültek volna a sziget északi részére történő elhelyezésnek. A városi tanács
végül a színház mögötti helyet fogadta el, és 2000 korona kölcsön felvételét is
engedélyezte a megvalósításra. A Schlosser-Wurda
cég kapott megbízást a kivitelezésre, a hivatalos átadásra már 1899. május 4-én
sor is került.
Ettől kezdve rendszeressé váltak itt a hangversenyek,
amelyek még a háborús években is folytatódtak. 1910-ben a 26. gyalogezred
például hetente kétszer adott hangversenyt.
Az első világháború idején nagy népszerűségre tett szert a bosnyák zenekar. Ezekben az években a
szabadtéri hangversenyeket is gyakran kötötték össze jótékonysági gyűjtésekkel.
Győri Hírlap, 1915.
június 15.:
Győri Hírlap, 1916.
május 5.:
Miközben az Isonzó környéki harcokról írtak az újságok, itthon
már csak kivételesen rendeztek térzenét, például azért, hogy a jótékonysági
gyűjtés eredményesebb legyen. 1917 nyarán, a Virágnapon a nyomorgó gyermekeknek gyűjtöttek.
Ez a felvétel az
1920-as években készülhetett:
Az 1930-as években már
óriási fák alatt állt a pavilon:
A Győri Nemzeti Hírlap
1939. október 5-i tudósítása Védenyi
Lajos karmester vezetésével működő győri katonazenekar népszerűségét
taglalja. Eszerint ők, megelőzve az összes vidéki várost, meghonosították a nyáresti néphangversenyeket. „Első
vonalbeli művészi” programjukkal alig néhány szereplésük után olyan közönséget
szereztek maguknak, amely felülmúlt minden várakozást. Májustól októberig
száznál több hangversenyt adott a katonazenekar, klasszikusoktól a modern zenéig
mindent játszottak. A cikk szerint voltak esték, amikor „százakra ment” a tömeg
a szigeten, nem is beszélve a vasárnapokról, amikor „hullámzott a közönség a
park útjain”.
Aztán újra háborús évek következtek. A jótékonysági
rendezvényekre egyre nagyobb szükség mutatkozott. Ilyen volt az egyesített győri cigányzenekarok
fellépése is a téti tűzkárosultak javára.
Győri Nemzeti Hírlap,
1941.:
A második világháború végleg elsöpörte a békebeli világra
emlékeztető térzenélés szokását, manapság az „utcai néphangverseny” a
fesztiválok koncertjeiben él tovább.
Antaliné Hujter Szilvia
Felhasznált irodalom:
Sáry István: Az első
zenepavilon. In: A városszépítő. Válogatott cikkek, tanulmányok Győr város és a
megye múltjából. Győr, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, 2008. p. 22-23.
A képeslapok forrása a
Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér helyismereti gyűjteménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése