Arany Sas és Aranysas
– két győri patika története I. rész
Emberöltők során át ismert és keresett intézmény volt az
Újváros főutcáján álló Arany Sas
gyógyszertár. 1767-ben, azaz közel 250 éve alapították. Története során
meglepően kevés tulajdonosa volt, a szorgalmas patikusok legtöbbje maga is sok
évtizeden át szolgálta a környék lakóit. Az egykori épület a Kossuth utca 20. szám alatt ma is áll,
jelenleg panzió működik benne. Muzeális értékű berendezését napjainkra egy
közeli, Híd utcai patinás épületbe költöztették, mely korábban maga is egy
gyógyszertárnak, a szigeti „Isten
szemének” adott otthont.
A régi Arany Sas
berendezését a Híd utcai gyógyszertár jelenlegi tulajdonosa féltve őrzi az
utókor számára. A bútorok és a tégelyek a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal
felügyelete alatt állnak. A Híd utcai
patika az 1990-es években felvette az Aranysas
nevet, amely – talán véletlenül, de – további szálat képez a két „gyógytár”
közt.
Győr legrégebbi patikái a „reáljogú” gyógyszertárak voltak,
melyek adhatók-vehetők is voltak – házzal együtt vagy anélkül. Három ilyen volt
a városban: kettő a 17. századtól létezett, a jezsuita Megváltó-patika és a Magyar
Címerhez címzett városi gyógyszertár. A 18. században alapították az Arany
Sast.
Spanfelder Ferenc
„nagyszombati állampolgár és vizsgázott gyógyszerész” 1764-ben kérelmezte a
győri magisztrátusnál egy gyógyszertár alapításának jogát. Kérelmét azzal
indokolta, hogy Győr városának ugyan van két gyógyszertára, de a várfalakon
kívül egy sincs. Mivel esténként a
várkapukat bezárják, ezért a falakon kívül lakó nemesek, vitézek és polgárok
sürgős esetekben nem juthatnak patikaszerhez. Indoklásában megemlítette még,
hogy felesége győri polgár leánya, született Rochlish.
A város azonban csak három évvel később, 1767. június 23-án
adta meg neki az alapításra vonatkozó engedélyt. Talán nem volt alaptalan a
vonakodásuk, mivel Spanfelder Ferencet hibás kezelés miatt 1770-ben megrovásban
kellett részesíteni, és neki „fensőbbségi királyi intézvénnyel újabb és
alkalmasabb szerekkel az boltját elláttatni megparancsoltatott.” A kórházzal is
vitás elszámolási ügyekbe bonyolódott. 1783 decemberében a pozsonyi sz. kir.
helyhatósághoz feljelentés érkezett ellene, ennek következtében 1784 januárjában
vizsgálatot tartottak a patikában. Ismét jobb, hatásosabb gyógyszerek
beszerzésére kötelezték. Sok foganatja nem lehetett ennek sem, mert a
gyógyszertárát végül elárverezték.
1784-ben Johann
Taschl vette meg 10.000 ezüstért a gyógytárt, melyet „csinnal és izléssel
nagyrészt újból berendezett”. Egyes források szerint e korból való az a két
üveges faragott barokk méregszekrényke is, melyet egy-egy törpe szerecsen
tartott.
Ma a Széchényi
Múzeumpatikában látható ez a 18. század második feléből származó szekrény:
A győri polgárjogot szerzett Taschl patikus tudásával és
három évtizedes munkájával elismerést vívott ki a környéken. 1813-ban hunyt el,
így özvegyére és gyermekeire szállt a tulajdonjog. Az özvegy, Iváni Zsuzsa tovább működtette a gyógyszertárat,
majd 10.000 ezüst forintért eladta azt Kautz
Ignácnak, akinek 1828. február 16-án került tulajdonába. Ő a vételár felét
azonnal kifizette, a „hátralék 1835-ben végképp ellimitálódott.”
Kautz Ignác a gyógyszertár elhelyezkedését, közvetlen környezetét
felmérve úgy látta, hogy a várható haszon reményében érdemes építkezésbe
kezdenie. Üzlete addig a forgalmas bécsi út közelében álló, a város
tulajdonában lévő boltíves épületben volt, mely eredetileg gabonaraktárnak
épült. A telek hátsó részénél (1908-ig) még a Rábca folyt, ahol a hajósok,
kereskedők gyülekeztek, ahol gabonaraktárak sora állt.
Csokonai Vitéz
Mihály: A reáljogú három győri patika I. (Dunántúli Hírlap, 1929. augusztus
11.):
Kautz Ignác 1836 májusában a várostól megvette hát a „Fapiacz” 5-ös számú épületét, így
bérlőből tulajdonossá lett. Még ugyanezen évben el is készült egyemeletes
klasszicista lakóháza. Az emeleten a lakás, a földszinten az alápincézett
gyógyszertár kapott helyet.
1853-ban az osztrák kereskedelmi miniszter elrendelte, hogy
Magyarország iparűzői és kereskedői kérvényezzék meg a reáljogot és a
gyökösségi jogot. A reáljog az ingatlanra vonatkozott, a gyökösségi jog a
gyógyszertár fenntartásához kellett. Kautz 1856-ban kérvényezte e jogainak
megerősítését, melyeket a Soproni Helytartó Tanács 1857. december 21-én jóvá is
hagyott. Fenti kérvényében szerepelt az Arany
Sas elnevezés is.
(Számos régi gyógyszertár viselte az Arany Sas vagy Fekete
Sas nevet. Szent Jánost az evangélisták sorában sasként ábrázolják. Bálint
Sándor véleménye szerint a név „föltétlenül annak a János evangélistának
oltalmát idézte, akinek méreg nem ártott és áldásával annyi sok hívét
vigasztalta, erősítette.”)
Az 1876-os legújabb
Győri naptár:
Győri Közlöny, 1881.
január 27.:
Kautz Ignác halálakor
megjelent méltatás (Győri Közlöny, 1887. május 01.):
Kautz Ignác gyógyszerészi oklevelét a pesti egyetemen
szerezte 1820-ban. 1828-tól nyugalomba vonulásáig, 1883-ig dolgozott az Arany
Sasban, így 55 évnyi szolgálatával ő lett Magyarország legidősebb
gyógyszerésze. 1887 májusában hunyt el. Két neves fia kísérte utolsó útjára, dr. Kautz Gyula egyetemi tanár, az osztrák-magyar bank alkormányzója,
valamint dr. Kautz Gusztáv, a győri
jogakadémia igazgatója.
Az örökösök 1888-ban Stirling
Károlynak adták el a patikát, aki 1890. augusztus 20-án feleségével
megvásárolta a házat is. 1905-ben Prokopovich
Bruno lett az Arany Sas gazdája, aki három év múlva túl is adott rajta. A
gyógyszertár hatodik tulajdonosa Rostetter
János András volt, aki 1908. április 1-jén feleségével 100.000 korona
vételárért szerezte meg, és 36 évig volt gyógyszerésze.
Az utcai portál eklektikus stílusban festett fa, arany sas
és mérget kóstoló kígyó emblémával a XIX. század végén készült. A képeslap
részleten Rostetter János neve is látható.
Az alábbi belsőről készített mozaikképek egyikén a
szerecsenek által tartott gyógyszerszekrények is láthatók. A bútorzat 1850-ben
készült el, melynek jó része ma is látható a Híd utcában. (Köszönet a
képeslapért Németh Vilmos gyűjtőnek)
Rostetter János halála után, 1941 augusztusától az özvegy
kizárólagos tulajdonos lett, és két évre Tóth
Antalra bízta az üzletet. 1943 augusztusában Rostetterné eladta Jankó Gyula gyógyszerésznek. Ő 1943-ban
a tulajdonjog felét szerezte meg, a másik fele az özvegyé maradt, csak 1949-ben
lett a kizárólagos tulajdonos. Jankó Gyula a Bihar megyei Zsákán született
1903. július 15-én, ahol családjának is gyógyszertára volt. Oklevelét Pesten
szerezte, átvette a családi gyógyszertár vezetését. Részt vett a gyógyszerészi
közéletben. Cikkeket írt a falusi gyógyszerészek helyzetével kapcsolatban.
Gyógyszerészek
előléptetése: Jankó Gyula cikkei a vidéki gyógyszerészek előhaladása érdekében.
Szeghalom, 1939.:
A gyógyszertár bútorzatát és edényzetét a Magyar
Népköztársaság Elnöki Tanácsa 13/1949. sz. törvényerejű rendelete értelmében
védetté nyilvánították.
Dunántúli Hírlap,
1929. augusztus 11.:
Jankó Gyula 1950. július 28-ig, az államosításig volt az
Arany Sas gyógyszertár tulajdonosa. A háború utolsó szakaszában, a bombázások
idején sok gyógyszert menekített falura. Ennek köszönhetően már 1945. április
elsején ismét kinyithatott az Arany Sas, és kiadhatta a receptekre az
orvosságokat.
Jankó Gyula elismertségének tudható be, hogy az államosítás
után a volt tulajdonost felkérték, vezesse tovább a patikát. Jankó megszállottan kutatta a levéltárakban a nemzetség történetét. (A családi kutatásaival kapcsolatos levelezések egy
részét a megyei könyvtár őrzi.) Győr gyógyszertárainak történetével is
foglalkozott, sajnos írásainak nyoma veszett. Győrben hunyt el 1972. január
19-én.
A kép forrása: Régi Győr facebook-oldala:
A régi Kossuth utcai épületben a rendszerváltásig működött
gyógyszertár, az örökösök eladták, ma panzió működik benne.
A következő részben a Híd
utcai „Isten szeme”, a mai „Aranysas”
gyógyszertárának történetéhez igyekszem adatokat adni.
Antaliné Hujter Szilvia
Felhasznált irodalom:
Csokonai Vitéz Mihály:
A reáljogú három győri patika. I. In: Dunántúli Hírlap, 1929. augusztus 11.
p.5.
Gerencsér Miklós: A
győri Arany Sas gyógyszertár két évszázada. In: Gyógyszerészet, 1982. 26. p.
421-422.
Józsa Alajos.
Győr-Moson vármegye gyógyszerészetének kialakulása és fejlődése az 1600-as
évektől 1950-ig. Gyógyszerész-doktori értekezés. Budapest, 1987.
Legújabb Nagy-győri
Naptár 1876. szökő évre Győr sz.kir. Város és Győr-sziget lakosainak
czimtárával. Győr, 1875.
Nemák Lajosné: Régi
magyar patikák. Bp. Corvina, 1976.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése