2010, amerikai, 91 perc
rendező: John
Cameron Mitchell
forgatókönyvíró: saját
színdarabjából David Lindsay-Abaire
szereplők: Nicole
Kidman, Aaron Eckhart, Dianne Wiest, Sandra Oh, Tammy Blanchard, Miles Teller
Repedezett gyászkeretbe foglalt fájó emlékek. A gyermek
elvesztése örök félelem-téma, a feldolgozás metódusai látványos stációkért
kiáltanak - talán éppen emiatt tűnik nem túl mélynek a megvalósítás. Meg azért
sem, mert nehezen sikerült megtölteni valódi tartalommal. John Cameron Mitchell
rendező sem előtte, sem utána nem dobott még jelentőset, David Lindsay-Abaire
pedig úgy dolgozta fel saját színdarabját, hogy általában animációs filmekben
és fantázia-mesékben nyomul (na jó, 2014-ben azért csak jön egy kis horror a
kezei közül, a Poltergeist remake/reboot). Mindenesetre a „nyúlüreg" másik
oldalán nem Alice Csodaországa vár, hanem a végtelen fájdalom. A dinamika nem
vitte a hátán a pöttöm koporsót, annál inkább az a pulzáló kétségbeesés, melyik
szülő gyásza kapart mélyebbre a lélekben, s hogy mennyire más a kifelé vetített
látszat és a bezárt gyötrelem sava-borsa. Nicole Kidman Oscar-jelölése teljesen
elvárt, de Aaron Eckhart is meglepően érett ahhoz, amelyhez egyszerűen nem
lehet (elég!) érett egy szülő. Lindsay-Abaire színdarabja azonban tényleg a
merev deszkák között mozog, nem sikerült átütő bánatba fojtania a témát. A
gyermek elvesztése sosem szakadhat ki teljesen, sem így, sem úgy. De erőlködni
kell a továbblépés felé, mert az ott maradás pusztítása mindent könnyen a
máglyájára vethet. S ha a közös gyászteher nem húzza le a szülő-óvó-vádló
kettőst, az együttes erő közössé tétele talán mégis segíthet. Kéz a kézben, ujj
az ujjak között, mosoly a könnyek tetején. Majd csak lesz valahogy, ha máshogy
nem is. Lesz.
Szilvási Krisztián
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése