Országos Könyvtári Napok 2017

Október 2-7. – sokrétű programok a megyei könyvtárban

Idén október első hetében zajlik az Országos Könyvtári Napok rendezvénysorozat, melyhez október 2. és 7. között a győri Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér is, mint minden évben, természetszerűleg kapcsolódik előadásokkal, könyvbemutatókkal, író-olvasó találkozóval, játékokkal, vetélkedővel, konferenciával, kiállítással, zenés-verses esttel, valamint nyílt nappal és tematikus helyismereti sétával. Ezen a héten még fokozottabban érdemes tehát ellátogatni a könyvtárba!

Az Országos Könyvtári Napok programsorozatának története több mint 10 évre nyúlik vissza: 2005 óta minden ősszel, egységes keretekben zajlik országszerte. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség (IKSz) a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával hangolja össze az ország könyvtárainak programjait és kezdeményezéseit. A cél a rendszeres könyvtárhasználók segítségével minél több olyan ember elérése, akik mindennapjaihoz eddig nem tartozott hozzá a könyvtárlátogatás. Azt szeretnék megmutatni, hogy milyen sokféle tanulási, tájékozódási, kulturális, szociális lehetőség rejlik a könyvtári találkozásokban.

A győri megyei könyvtár idén még fokozottabb figyelmet fordít arra, hogy minél színesebb programokkal várja falai közé az érdeklődőket. 2017-ben a rendezvényegyüttes országos szlogenje úgy szól, hogy Csak tiszta forrásból!, amely a könyv kihangsúlyozott fundamentum szerepei (az élet forrása, tudásforrások, a boldogság forrása, múltunk forrásai, a természet forrásai) mellett utal a könyvtári szerepkör átalakulására, modernizációjára csakúgy, mint a napjainkban mind jelentősebbé váló jogszabályi és jogi védelmi előírásokra a szellemi termékekkel: a könyvekkel és azok információs, valamint megőrzési tartalmi funkciójával kapcsolatban. Utóbbi témakörök köré szervezett konferenciát a Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesülete Bitek sűrűjében, avagy információforrások a digitális világban címmel (október 3. kedd).

A hét során végigvonuló programok – összhangban az országos tematikával – megmutatják azokat a mindenki számára hozzáférhető lehetőségeket, amelyek a tájékozódáshoz, ismeretszerzéshez, kulturált közösségi együttléthez nyújtanak segítséget. Október 2-án kezdődik, és két héten át tart a Múltidéző címre hallgató online Facebook-játék, ahol naponta kikerülő képeket kell „megfejteni”, vajon hol készültek és mit ábrázolnak (részletek a könyvtár Facebook-oldalán). A „játékosság” ezzel azonban nem merül ki: teljes október hónapban kitölthető és visszaküldhető a Köztünk élő irodalom elnevezésű rejtvényfüzet (megtalálható a Központi Könyvtár és a Kisfaludy Károly Könyvtár olvasószolgálatain), illetve Ugrás a tudásba címmel könyvtárhasználati vetélkedőn vehetnek részt 7-9. évfolyamos tanulók 4 fős csoportjai Abos-Beledi Veronika és Nyerges Edina tájékoztató könyvtárosok vezetésével (október 3. kedd, részletek a könyvtár honlapján).

Különböző témákban is hallhatnak és láthatnak előadásokat az öt nap alatt az érdeklődők. Nagy Róbert főlevéltáros Győr szőlőskertje: a Pannonhalmi Borvidékcímmel tart érdekesnek (és ízletesnek) ígérkező beszámolót (október 2. hétfő); Horváth Ferenc, a könyvtár egykori közművelődési osztályvezetője A boldogság az irodalmi művekben témakörében ismerteti meg a résztvevőket a fennkölt költői-írói attitűddel (október 3. kedd); Borbély Csaba, a Szent István Egyetem Rovartani Tanszékének okleveles növényorvosa Vízipók csodapók nyomában, kalandozás a hazai élővizek rovarvilágában címmel érkezik (Győrszentiváni Fiókkönyvtár, október 4. szerda); Pécsi Gertrúddal és Benei László orvossal, a Camelot Mozgássérült Fiatalok Győri Egyesületének vezetőségi tagjaival beszélget Gönczöl Lászlóa sportlehetőségekről mozgássérültek számára Aktív élet szlogen alatt (október 5. csütörtök); dr. Lanczendorfer Zsuzsanna etnográfus Népdalaink jelképeiről és szokáshátteréről mesél (október 6. péntek).

Két kötetbemutató beszélgetés és egy író-olvasó találkozó is található a programok között. Likó Marcell, a Vad Fruttik együttes frontembere és Géczi János író prezentálják Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó ügyvezető igazgatója segítségével a Bunkerrajzoló című „élettörténet rekonstrukciót”, illetve Légrádi Ildikóval beszélget dr. Horváth Sándor Domonkos, a könyvtár igazgatója a Szerelemkonyháról (mindkettő október 4. szerda). Benkő László és Marcellus Mihály, két népszerű történelmiregény-író látogat el a Gyárvárosi Fiókkönyvtárba, hogy Bogár Erika beszélgessen velük a közönség előtt (október 6. péntek). Valamint énekelt versek lesznek a Hetek költőitől „Őrzöm a parazsat és mérem a világot” címmel a Hangraforgó Klub programjaként, ahol a házigazda F. Sipos Bea és Faggyas László mellett Buda Ádám énekmondó lép a közönség elé vendégként (október 6. péntek). Kiállítás is nyílik: Nagy utazás – Sarmaság 70; Sarmaság László festőművész jubileumi tárlatát Bereczky Loránd művészettörténész nyitja meg, az ünnepélyes alkalmon Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő mond köszöntőt (október 5. csütörtök).

Október 4-én szerdán Nyílt napot hirdetnek a könyvtár központi épületében (Herman Ottó u. 22.) és a Kisfaludy Károly Könyvtárban (Baross Gábor u. 4.) minden részlegben, melynek során csoportoknak tartanak vezetést az intézmény nem nyilvános helyiségeiben, de egyéni látogatók is bekukkanthatnak az őket érdeklő helyekre, hogy betekintést nyerjenek a könyvtár kulisszatitkaiba, illetve a háttérmunkálatokba. Bemutatásra kerül például a Kisfaludy Könyvtárban a Muzeális Gyűjtemény és a Digitális Szolgáltatások Osztálya is. A nap folyamán minden ötödik beiratkozónak és ötvenedik látogatónak egy kis ajándékkal is kedveskednek a könyvtárosok!

Az Országos Könyvtári Napok győri zárásaként október 7-én szombaton Könyvtártól könyvtárig: Győr könyvtáros szemmel tematikus helyismereti sétára invitálják a város ilyesféle érdekességeire vágyókat Antaliné Hujter Szilvia és Galambos Krisztina tájékoztató könyvtárosok, dr. Horváth József, az intézmény igazgatóhelyettese, valamint Orbánné dr. Horváth Márta nyugdíjas könyvtáros, helytörténet-kutató vezetésével.

A részletes program innen tölthető le.

Szilvási Krisztián

Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

Nemzeti válogató birkózóverseny Győrött

Forrás: Győri Hírlap 1936. okt. 9. p. 6. (80.évf. 231. sz.)

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 7. rész

A 200 éve elhunyt Sándor István emlékére

Sorozatunk e cikke egy szomorú évfordulóhoz kapcsolódik. 200 évvel ezelőtt, 1815. március 29-én tragikus körülmények között hunyt el a széles körű érdeklődésű és műveltségű író és bibliográfus Sándor István. Ezen írás keretein belül a Győrben nyomtatásban megjelent műveinek bemutatásával tisztelgünk személye és munkássága előtt.

Sándor István 1750 augusztusában született a felvidéki Lukán földbirtokos családban. Érdekesség, hogy iskolai tanulmányainak megkezdéséig csak szlovákul tudott, később tanult meg magyarul. Iskoláit Nyitrán, Nagyszombatban, más források szerint Pozsonyban végezte el, majd a Nagyszombati Egyetem hallgatójaként felsőfokú képzésben is részt vett. 1774-től, nagykorúságát elérve, a lukai családi birtokon gazdálkodott, amely azonban távol állt érdeklődési körétől, ezért inkább irodalmi tevékenységgel kezdett foglalkozni. Első próbálkozásai műfordítások voltak. 1778-ban Pozsonyban és Kassán jelent meg Christian Fürchtegott Gellert népszerű regényének Sándor István által készített fordítása G** nevezetű svédi grófnénak rendes történeti egy juhászi játékkal egyetemben címmel. Tény, hogy a műfordítás nem sikerült, magyartalan, nehézkes volt a nyelvezete, ezért például Bessenyei György is bírálta a megjelent kötetet. Minden hibája ellenére – Sándor életművét tekintve – mégis nagy jelentőségű ezen alkotása is, mivel már ebben is megmutatkozott bibliográfiai érdeklődése. 46 olyan magyar nyelvű mű címét adta meg, amelyek hasznos és örömteli időtöltést jelenthetnek jövőbeli olvasóiknak.

A magyar irodalmi életbe más módon is bekapcsolódott. Lukán élt még, mikor előfizetett az első magyar nyelvű újságra, a Magyar Hírmondóra, amelyben egyaránt olvashatott beszámolókat a hazai és a külföldi eseményekről, híreket különböző írók munkásságáról, bírálatokat az újonnan kiadott könyvekről. A szerkesztő, Rát Mátyás a sajtó segítségével akarta támogatni a „kibontakozó hazai nyelvi és irodalmi törekvéseket”. Ezen újság révén ismerkedett meg 1782-ben Révai Miklóssal is, akivel évtizedeken át szoros barátságban és munkakapcsolatban állt. 1786-tól kezdve leveleztek is egymással. Sándor Révaival konzultált „irodalmi terveiről, továbbá tanácsokat kért tőle a magyar nyelv sajátosságaira vonatkozóan” is, valamint igyekezett anyagilag is támogatni Révait, akit olykor még svájci utazásra vagy lukai birtokára is meghívott.

Révai Miklós 1784 és 1796 között Győrben élt és működött. Sándor István ekkortájt készült műveinek kéziratait Révai gondozta, ő rendezte ezeket sajtó alá, és nyomtatásukat is ő felügyelte, mindezek következtében érthető, hogy a győri Streibig-nyomdában jelent meg Sándor legfontosabb művei közül jó néhány.

1784 nagy változást hozott Sándor István életében, mivel ebben az évben a kis nyitrai faluból a szellemi élet egyik központjának számító Bécsbe költözött, ahol tagja lett egy magyar értelmiségiekből álló körnek, „amely a kultúra és a tudomány polgári és nemzeti megújítását tűzte ki maga elé célul”. Sándor Bécsben rendszeresen látogatta a császári könyvtárat, amely „magyar könyvekben és kéziratokban is gazdag volt”.

 Az 1790-es évek elején újabb, sikeresebb műfordításokat jelentetett meg, immáron Győrben. 1791-ben Streibig József adta ki Jelki Andrásnak egy született magyarnak történetei a' ki, minek utánna sok szerentsétlen eseteken, hajó töréseken, raboskodáson, és a' vad emberek között életének külömbféle veszedelmein által ment vólna, végtére Batáviában nevezetes tisztségekre hágott címmel Jelky András (1730-1783) német nyelvű önéletírásának magyar nyelvű fordítását. Az eredeti mű 1779-ben jelent meg Bécsben, és a bajai, német származású szabólegény egészen a Távol-Keletig elérő kalandjait tartalmazza. 1792-ben szintén Streibig József műhelyéből került ki az ókori szerző, Publius Ovidius Naso legjelentősebb művének, a Metamorphoses-nak műfordítása Az Orras Ovidnak deákból fordított változási címmel. Sándor István a kötethez összeállított egy tárgymutatót, közölte Ovidius életrajzát is, valamint a függelékben további versfordításait is publikálta.

 Sándor István első önálló műve 1793-ban jelent meg szintén a Streibig-officina kiadásában Egy külföldön utazó magyarnak jó barátjához küldetett levelei címmel a szerző feltüntetése nélkül. Külföldi útjaira is Bécsből indult: 1785 telén Felső-Olaszországba, 1786 tavaszán Németországon át Londonba és Párizsba, 1787 májusában Prágán, Drezdán keresztül Berlinbe, végül 1791 júniusában Svájcba utazott. Körútjai során olyan városokat érintett, mint Graz, Velence, Pádua, Brescia, Milánó, Mantua, Piacenza, Genova, Torinó, Klagenfurt, Bécs, Passau, Regensburg, Nürnberg, Frankfurt, Köln, Aachen, Brüsszel, Calais, London, Párizs, Strassburg, Stuttgart, Augsburg, München, Linz, Prága, Drezda, Berlin, Boroszló, Brünn, Schaffhausen, Altdorf, Luzern, Bern, Basel és Konstanz. Írásának műfaja levelek formájában megírt útikalauz. Ez a műfaj, amellyel Sándor Bécsben ismerkedett meg, a 18. századi „Nyugat-Európában éppen virágkorát élte, de hazánkban még nem éreztette hatását”.

Utazásaira előre felkészült, külföldi útikönyveket használt útvonalai megtervezéséhez. Művével számos célt kívánt szolgálni: egyrészt egy olyan gyakorlati tanácsokat is tartalmazó útikalauzt akart adni a leendő utazók kezébe, amelynek révén az utazásukat ők is sikeresen megvalósíthatják. Másrészt ennek segítségével azok is megismerkedhettek az általa bejárt országokkal, akiknek nem volt lehetőségük eljutni oda. Harmadrészt nemcsak az úti élményeit, viszontagságait írta le tárgyilagosan, hanem igyekezett minél több ismeretanyagot összegyűjteni azokról az országokról és városokról, ahová eljutott. Ennek megfelelően Sándor István széleskörűen ismertette az utazásai során megcsodált természeti szépségeket, a meglátogatott országok „társadalmi berendezkedését, politikai viszonyait, a lakosok vallás és foglalkozás szerinti megoszlását, az egyes országok és városok szociális és morális állapotát”. Leírta továbbá a „városképet, a házakat, az utcákat, a tereket, a hidakat”. Ezeken túlmenően igyekezett bemutatni az adott országok és városok iparát, mezőgazdaságát, kereskedelmét is. Felsorolta „a műemlékeket, a templomokat, a kolostorokat, a könyvtárakat, a múzeumokat, véleményt nyilvánított a műalkotásokról, a képekről, a szobrokról, az angol és francia kertekről, a parkokról és a szökőkutakról”. Tudósított a színházakról, beszámolt a külföldi városok opera- és balettelőadásairól, a különböző koncertekről és oratórium bemutatókról, valamint ismertette a helyi szórakozási lehetőségeket is, azaz a különböző szórakozóhelyekről és mulatságokról, a tisztes és kevésbé tisztes időtöltési alkalmakról egyaránt írt.

Sándor Istvánnak voltak olyan állandó témái is, amelyekről mindig és mindenhonnan beszámolt. Egyrészt megemlített minden lehetséges magyar vonatkozást, másrészt mindig írt a tisztességes és a kétes erkölcsű nőkről is. Például a párizsi éjszakai élet bemutatásának egy teljes levelet szentelt, amelyben „sodró elevenséggel festi le az éjszakai élet forgatagát és figuráit”. Sándor István nevéhez fűződik például az örömlány kifejezés meghonosítása, ez a kifejezés német nyelvből átvett tükörfordítás. Annak ellenére, hogy műve a nyugat-európai mintákat követte és évtizedekkel a műfaj magyarországi meghonosodása előtt jelent meg, hamar feledésbe merült, csak jóval később fedezték fel újra.

Sándor István 1791-ben indította meg Sokféle címmel rendszertelenül megjelenő folyóiratát. 1791 és 1801 között Győrben adták ki a Streibig-nyomdában a Sokféle első nyolc kötetét, a kilencediktől kezdve az utolsó, tizenkettedik kötetig pedig Bécsben jelentek meg 1808-ban. Sándor István egy személyben volt a Sokféle szerkesztője és írója, akinek széles érdeklődési köre az írások tartalmát tekintve is szembetűnő. Az anekdotikus érdekességek mellett irodalmi, nyelvészeti, természettudományi, történeti, könyvtörténeti és művészettörténeti írások egyaránt szerepeltek a kötetekben. Kezdetben inkább „vegyes tartalmú, enciklopédikus jellegű, ismeretterjesztő célú” írásokat közölt, később komoly nyelvtudományi, nyelvészeti közleményei jelentek meg. Egyaránt foglalkozott nyelvhelyességgel, szófejtéssel, jövevényszavak eredetével, nyelvújítással, stb. Nyelvészeti munkásságának betetőzését jelenti az 1808-ban Bécsben Toldalék a' magyar-deák szókönyvhez címmel kiadott nyelvtörténeti szótára.

A Sokfélében Sándor István már számos bibliográfiai összeállítást is közölt, sőt arról is beszámolt, hogy önálló kötetben megjelenő bibliográfiája előkészületben van. Könyv- és könyvtártörténeti szempontból legjelentősebb műve az 1803-ban Streibig József által Győrben kiadott Magyar könyvesház, avagy A magyar könyveknek kinyomtatások ideje szerént való rövid emlitésök című műve. Ennek a kötetnek az a legfőbb jelentősége, hogy ez tekinthető az első magyar nemzeti bibliográfiának. Korábban olyan életrajzgyűjteményeket állítottak ugyanis csak össze, amelyek az életrajzi adatok mellett tartalmazták az egyes szerzők műveit is. Ellenben a Magyar könyvesházban a 16. századtól kezdődően egészen a 18. század végéig magyar nyelven megjelent kiadványokat gyűjtötte össze, kiadási évük és nyomtatási helyük szerint rendszerezve. Sándor Istvánt különböző okok vezették ezen műve összeállításakor: egyrészt a könyvek szeretete, másrészt saját kutató és gyűjtőszenvedélye, harmadrészt a filológiai munkássága során szerzett tapasztalatai, nevezetesen az, hogy mennyire hiányzott munkája során egy nemzeti bibliográfia. Legfontosabb ok azonban talán mégis az volt, hogy bebizonyítsa a kevésbé tájékozottak számára is, hogy már több száz évvel korábban is jelentek meg magyar nyelvű könyvek nyomtatásban.

Bibliográfiájának összeállításához igénybe vette a bécsi Hofbibliothek és a magyarországi könyvtárak közül a debreceni, az egri és a nagyenyedi könyvtárak állományát is. Munkájában segítették Révai Miklós, Virág Benedek, Horvát István, Kultsár István. Csak magyarul kinyomtatott, vagy magyar fordítással is rendelkező műveket vett fel listájára, azaz nemcsak a Magyarországon, hanem külföldön megjelent kiadványokat is rendszerezte.

A Magyar könyvesház szerkezete időrendi, ugyanazon évben megjelentetett dokumentumokat a kiadási hely betűrendjébe rendezte, de az azonos nyomdahelyen belül már nincs rendező elv. A megjelenési év tekintetében bizonytalan kiadványokat az egyes évszázadok után külön sorolta fel. Sándor István a kötetben több, mint 3600 könyv leírását közölte: a címet, a formátumot, a szerzőt vagy a fordítót sorolta fel, és megjegyzést is fűzött hozzá adott esetben, ez általában a kiadásjelzést jelentette. Több pótlást, kiegészítést is hozzátoldott a kézirathoz, ezeket azonban már nem csoportosította megfelelően, ezáltal a használat nehezebbé vált a többször újra induló időrend miatt. A kötet végén található az írók betűrendes jegyzéke, minimális életrajzi adatokkal.

Életének utolsó éveiről keveset tudunk. Betegsége, magányossága, búskomorsága miatt végső elkeseredésében öngyilkosságot követett el, főbe lőtte magát. A magyar kultúra pártfogójaként végrendeletében könyvtárát, érem- és képgyűjteményét, valamint 10 ezer forintját a megalapítandó magyar tudós társaságra hagyta. Bibliográfiai és nyelvészeti munkássága előtt tisztelegve Toldy Ferenc róla nevezett el egy 16. század elején magyarul írt kódexet, amely napjainkig Sándor-kódex néven ismert. Sándor István emlékét az utókor elsősorban bibliográfusként őrzi, mivel „vállalta és elvégezte az úttörés nehéz munkáját: elsőnek adott összefogó képet irodalmunk és könyvkiadásunk fejlődéséről, és ezáltal létrehozta az első magyar nemzeti bibliográfiát”.

Ősze Mária

Források: a Magyar művelődéstörténeti lexikon és a Magyar életrajzi lexikon vonatkozó szócikkei; Pogány György: Sándor István és a Magyar Könyvesház; Éder Zoltán: Az első magyar nyelvű útikalauzról és szerzőjéről; Batári Gyula: A tudományos szaksajtó kialakulása Magyarországon : 1721-1867; Kókay György: Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában.

Modern könyvtárak, erősödő közösségek a Kisalföldön

Könyvtári felújítások megyénkben

Modern könyvtárak, erősödő közösségek a Kisalföldön címmel 27 perces kisfilmet készítettünk a könyvtárunk által működtetett Kisalföldi Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer 2013 óta végzett munkájának eredményéről: a felújított könyvtárakról, az ott folyó munkáról, az informatikai rendszerről, a rendezvény- és oktatásszervezésről, és még sok másról.

Láthatják a megszépült és modernizálódott települési könyvtárakat, a köréjük épülő közösségeket. Hallhatják a polgármesterek, a könyvtárosok, a könyvtárhasználók - felnőttek és gyerekek, fiatalok és idősek - véleményeit, betekinthetnek életükbe. A filmet megtalálják a Youtube-csatornánkon, pillantsanak bele!

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 71.

Győri utcák 2.

Zechmeister utca 1920 körül

Apáca utca 1930 körül

Árpád út 1916 körül

A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból.

Programjaink a héten

Szűcsinger

Szeptember 27-én (szerdán) 18 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Győr, Baross G. út 4. ) Szűcsinger címmel Szálinger Balázs és Szűcs Krisztián zenés, irodalmi műsorát hallgathatják meg. A program belépődíj nélkül látogatható!

A zenész Szűcs Krisztián (HS7, Budapest Bár, NAZA) és a költő Szálinger Balázs meghatározhatatlan műfajú, kb. másfél órás előadása koncertnek irodalmi est, irodalmi estnek kabaré, kabarénak költészet, költészetnek meg öncélú örömzene.

Szabadhegyi találkozások

Szeptember 27-én (szerdán) 18 órakor folytatódik a Szabadhegyi találkozások című beszélgetéssorozat a József Attila Művelődési Ház(Győr, Móra park 1.) színpadán. Simon Róbert Balázs vendége ezen az estén Nagy-Kálózy Eszter Kossuth díjas és Jászai Mari díjas színművész lesz.

A rendezvényre a belépés díjtalan.

Mozgásban az élet

Szeptember 28-án (csütörtökön) 17 órai kezdettel a Központi Könyvtár klubhelyiségében (Győr, Herman Ottó u. 22.) a Mozgásban az élet programsorozat keretében Miklósyné Bertalanfy Mária WHO-koordinátor ismeretterjesztő előadását hallgathatják meg. A belépés díjtalan.

Az érintett témák:
- „Hajam színe, szemem fénye” - Testi változások
- „Az ember természeténél fogva társas lény”- Az emberi kapcsolatok változása
- „Életet az éveknek” – Egészséges életmód 50 év felett
- „Ételed legyen gyógyítód” – A táplálkozás sajátosságai
- „50 év felett is egyenes gerinccel”- A mozgás jelentősége az önálló életvitelben
- „Harmóniában önmagunkkal”- A lelki egészség fenntartása
- „Jóból is megárt a sok” – Élvezeti szerek használata
- „Betegség-e az öregedés?” - A megelőzés jelentősége
- Az egészséges idősödés 30 pontja

Mesekuckó

Szeptember 29-én (pénteken) 17 órakor a Központi Könyvtár klubhelyiségében (Győr, Herman Ottó u. 22.) a Mesekuckóban a Chip Színház előadásában a Rumcájsz, a rabló című mesét láthatják. Az alkotók az eredeti mesemozaikokat újrarendezték, s így egy új, ám mégis ismerősen klasszikus előadás született. Mese, kaland és vidámság - ezt nyújtja a Chip Színház produkciója.

A meseelőadás 300,- forintos regisztrációs jeggyel látogatható. Jegyek elővételben a helyszínen válthatók szeptember 25-től 14-18 óra között, korlátozott számban.

Legyen a vendégem:

Beszélgetés Orbánné Dr. Horváth Mártával

Szeptember 29-én (pénteken) 17 órakor folytatódik a Legyen a vendégem című pódiumbeszélgetés-sorozat a Gyárvárosi Fiókkönyvtár és Közösségi Házban (Győr, Külső Árpád út 6-8.). Az Orbánné Dr. Horváth Márta helytörténésszel folytatott, vetítéssel egybekötött beszélgetést Bogár Erika vezeti.

A rendezvényre a belépés díjtalan.

Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

Csatornát az Attila utcába

Forrás: Dunántúli Hírlap, 1906. ápr. 15. p. 6. (14. évf. 45. sz.)

Vetélkedő diákoknak

 Könyvtárunk idén is csatlakozik az Országos Könyvtári Napok programsorozathoz, melynek keretében ebben az évben is meghirdetjük szokásos októberi könyvtárhasználati vetélkedőnket Ugrás a tudásba! címmel, melyre október 3-án (kedden) 15.00 órakor kerül sor Központi Könyvtárunk (Herman Ottó u. 22.) olvasótermében. A vetélkedőre 7-9. évfolyamos tanulók 4 fős csoportjainak jelentkezését várjuk szeptember 28-ig.

 A részletes felhívás megtekinthető, letölthető, kinyomtatható a Szabályzatok/letöltések menü Letölthető dokumentumok menüpontjából.
Jelentkezni az alábbi elérhetőségeken lehet:
Nyerges Edina: nyerges.edina@gyorikonyvtar.hu, 328-022 (Kisfaludy Károly Könyvtár)
Abos-Beledi Veronika: abvera@gyorikonyvtar.hu, 516-676 (Központi Könyvtár)

DVD-VÁSÁR

Felhívjuk kedves blogolvasóink figyelmét, hogy a központi könyvtárunkban 200 Ft/db áron dvd-vásárt tartunk. Komoly és könnyed, valamint gyerekfilmek egyaránt találhatók kínálatunkban. Érdemes ellátogatni hozzánk!

Digitális képeslap-gyűjteményünkből 70.

Győri terek

Honvéd liget, 1910

Korcsolyapálya, 1930 

 Káptalandomb, 1956

A képeslapok teljes gyűjteménye megtekinthető, letölthető Digitális Könyvtárunkból.

Programjaink a héten

Filmklub

Szeptember 19-én (kedden) 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (Győr, Baross G. u. 4., 2. emelet) ismét Filmklubot tartunk Ez alkalommal Jaco van Dormael Legújabb testamentum című filmvígjátékát láthatják. Vetítési idő 113 perc. A rendezvény díjtalanul látogatható.

Isten nem a mennyekben, hanem Brüsszelben él. Feleségével és lányával egy kispolgári ízléssel berendezett lakásban tengeti mindennapjait, dolgozószobájából keserítve meg az életünket. Ha azt hittük, hogy csak véletlenül esik a lekváros kenyér mindig lekvárral lefelé a földre, vagy hogy csak pechünk van, hogy a pénztárnál mindig a mi sorunk a leglassabb, akkor tévedtünk...

Életünk utcái,terei...

Szeptember 20-án (szerdán) 17 órakor a Kisfaludy Károly Könyvtárban (Győr, Baross u. 4., 2. emeleti rendezvényterem) Dimény Gábor építész előadását hallgathatják meg Újvárosépítészeti értékeiről és sajátosságairól. Az elhangzottakat Kozma Endre, a Régi Győr FB csoport üzemeltetője illusztrálja fotógyűjteményének régi darabjaival.

A rendezvényre a belépés díjtalan.

Lonci bicajozása

Szeptember 21-én (csütörtökön) 17 órakor a Központi Könyvtár klubhelyiségében (Győr, Herman O. u. 22., földszint) folytatódik az Úton határtalanul című előadássorozat. Ez alkalommal Lonci bicajozásacímmel Matkovics Lea élménybeszámolóját hallgathatják meg.

„Grúziában landoltam a kerékpárommal április elején, és kezdetnek délnek tartva az örmény határig kerekeztem le, majd észak felé véve az irányt, átmentem Tbiliszin, a grúzok fővárosán, és meg sem álltam a Kaukázusig. Ott gyalogszerrel sikerült feljutni 3670 méter magasba és körbecsodálni a tájat – közben a testem fizikai határait megtapasztalni. Az utam folytatódott keletnek, így a májust már Azerbajdzsánban töltöttem, ahol a vendégszeretet felsőfokát élhettem meg, és Baku életébe is belekóstolhattam: múzeum, galéria, bábszínház, uszoda, bazár és „hammam” látogatása….”

A kiskakas gyémánt félkrajcárja

Szeptember 22-én (pénteken) 10 órakor a Gyárvárosi Fiókkönyvtár és Közösségi Házban (Győr, Külső Árpád út 6-8.) a népszerű mese, A kiskakas gyémánt félkrajcárja színpadi változatát láthatják a Chip Színház zenés előadásában. A műsorban ötvöződnek az igazi báb- és élőszínházi elemek, a színes díszlet és a kifejező zene pedig kiváló hátteret biztosít az előadásnak.

A programot óvodásoknak és kisiskolásoknak ajánljuk.
Az előadás díjmentesen látogatható.

Visszapillantó– Hírek a múltból, érdekességek a győri hírlapok cikkeiből

A győri ipartestület mozgalma

Forrás: Győri Hírlap 1936. okt. 9. p. 5. (80. évf. 231. sz.)

Helytörténeti kalandozások 115.

Pattantyús-Ábrahám Imre, a tudós győri gyárigazgató

Városunk egyik középiskoláját Pattantyús-Ábrahám Gézáról, a budapesti műegyetem gépészprofesszoráról nevezték el. Győrhöz azonban testvére, Pattantyús-Ábrahám Imre, a vaskohómérnök kötődött, aki szintén elismert egyetemi oktató volt: egy sorsfordító, nehéz évtizeden át élt itt, 1941 júliusától volt a vagongyár igazgatója.

Pattantyús-Ábrahám Imre a német megszállás idején mindent megtett, hogy az értékes gépeket megmentse, a berendezés nyugatra szállítását akadályozza. A pusztító bombatámadások után irányításával indult meg a termelés és a csarnokok újjáépítése. Szakmai hozzáértésének volt köszönhető, hogy 1945 után is vezető maradhatott, egészen addig, míg 1951-ben vissza nem tért az egyetemi oktatáshoz. Életének utolsó állomásán, a miskolci egyetemen emlékét több évtizede ápolják, kiállítással, konferenciákon emlékeznek meg róla, szobrot állítottak neki.

Terplán Zénó több cikkében bemutatta és méltatta Pattantyús-Ábrahám Imre életútját, különösen tudományos- és oktatói tevékenységét. Ő mindkét Pattantyús fivér munkatársaként, és kutatásai során is azt tapasztalta, hogy a két nagy tudású testvért gyakran még a szakmai közvélemény is összekeverte, érdemeiket gyakran a másiknak tulajdonították. Talán ennek is „köszönhető”, hogy Pattantyús-Ábrahám Imre nevét és tevékenységét nem őrzi kellőképpen a győri emlékezet sem. Városunkban eltöltött éveinek kutatásával adós még az utókor. A tények összegyűjtése nem könnyű feladat, hiszen volt idő, amikor titokban intézkedett, például a kitelepítés akadályozása vagy a vagongyár készpénz vagyonának elrejtése. Éveken át háttérbe vonulva végezte a munka dandárját, vállalva a felelősséget, közben a dicsőség sokszor másnak jutott. Jellemző, hogy az 1945 után született vagongyárral kapcsolatos történeti írások szinte meg sem említik a nevét, annak ellenére, hogy az új rendszer által melléje kinevezett munkásigazgatók is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla, és szűk körben még az országos pártvezetők is méltányolták szakmai tudását, vezetői képességeit.

Családja, pályakezdés, soproni évek

Pattantyús-Ábrahám Imre 1891. augusztus 26-án, a felvidéki Illaván született, ahol atyja, Pattantyús-Ábrahám Márton a fegyintézet orvosa volt. A selmecbányai elemi iskola elvégzése után a Trencséni Katolikus Főgimnáziumban, majd a Nagyszombati Érseki Katolikus Főgimnáziumban tanult, itt érettségizett 1909-ben.

Dr. Pattantyús-Ábrahám Márton és felesége 1920 körül:

A Pattantyús-Ábrahám testvérek 1902 körül. Balról Imre, Géza, Endre, Márton és Erzsébet:

1909 októberétől 1913 augusztusáig a selmecbányai M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola vaskohómérnöki szakosztályát végezte el. Az előírt két év üzemi gyakorlat megszerzése után 1917 márciusában tette le a szakállamvizsgát, vaskohómérnöki oklevelet szerzett.

A diplomáját 1917-ben kapta meg (forrás: Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár, Múzeum honlapja, Egyetemtörténeti gyűjtemény):

1913-1918 között a Gölnicbányai Állami Fémipari Szakiskolában tanított, de közben az első világháború miatt be kellett vonulnia. Műszaki alakulatoknál teljesített szolgálatot, út, híd és barakképítő volt. 1915-ben eljegyezte a selmecbányai professzora, Jankó Sándor lányát, Magdolnát. Az esküvőre egy későbbi szabadságolása idején, csak 1917-ben kerülhetett sor. Ebben az évben a Koronás arany érdemkereszt katonai kitüntetésben részesült, főhadnagyként szerelt le.

Katonakép 1915-ből:

A koronás arany érdemkereszt kitüntetése (Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. 1917. 03. 10. 34. sz.):

Családi hagyományokat követett, amikor oktatói pályára lépett, hiszen rokonságából többen választották a műszaki egyetemi tanári pályát. Egyik anyai dédapja, báró Burg Ádám (1797-1882) a bécsi Műegyetem matematika, mechanika, gépészet professzora, egyik nagybátyja, Pöschl Imre (1871-1963) a budapesti Műegyetem elektrotechnikai professzora, bátyja Pattantyús-Ábrahám Géza (1885-1956) pedig a budapesti Műegyetem gépész professzora volt.

1919. januártól áprilisig a Kassai Állami Gépészeti Felső Ipariskolában tanított. A Magyar Népköztársaság pénzügyi népbiztossága 1919. április 15-i rendeletével Sopronba, a Bányászati és Erdészeti Főiskolához rendelte ki a Fizika-elektrotechnikai Tanszék adjunktusi teendőinek végzésére. E beosztásában részt vett a selmecbányai egyetemről Sopronba hozott berendezések és műszerek üzembe helyezésében.

A következő években Sopronban oktatott a Géptani Tanszéken, 1924. szeptemberben mint kinevezett rendkívüli tanár átvette a Kohógéptani Tanszék, valamint a főiskolai gép- és asztalosműhely vezetését. 1927-ben főiskolai rendes tanárrá nevezték ki, 1931 augusztusában a Kohómérnöki Osztály dékánjává választották. Jelentős tudományos publikációi jelentek meg ez idő alatt, például 1927-ben a Szakaszos üzemű elektromotorok teljesítőképessége című munkája.

A M. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola (részlet az 1932-33-as évkönyvből):

Sikeres soproni főiskolai oktatói munkájával mégis felhagyott 1934-ben, a gyakorlati élet kihívását választotta. Döntését az is befolyásolta, hogy az egyetem átszervezését tervezték – amely leépítésekkel is együtt járt –, tanári helyét kollégájának meghagyva fogadta el a budapesti felkérést. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. központi műszaki igazgatóságába került. 1941-ig dolgozott itt, ahol a vállalathoz tartozó kohók, vas- és acélgyárak, valamint a vasérc- és szénbányatelepek gépészeti és energiagazdasági ügyeinek igazgatását végezte. Gyakran utazott munkája miatt Ózdra, ahol a vas- és acélgyár bővítését, a transzformátorállomást, két fényíves kemencét, hengerművek építését tervezte és vezette. Salgótarjánban a villamos hálózat korszerűsítését, a kurityáni, a rudabányai vasércbánya, a bánszállási, a rozsnyóvidéki bánya berendezéseinek korszerűsítését tervezte vagy irányította. Tagja volt annak a négyes műszaki bizottságnak, amely a Salgótarjáni Vasötvözetgyár tervezését, építését és üzembe helyezését irányította. A két világháború között szakmai tanulmányutakat tett Ausztriában, Csehszlovákiában és Németországban.

A győri vagongyár élén

Eredményes munkájának köszönhetően kapta az új megbízatást: az akkoriban a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. leányvállalataként működő Győri Waggongyárhoz helyezték át gyárigazgatónak a műszaki és adminisztratív vezetés ellátására, így a győri gyár egyszemélyes felelőse lett. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. székháza Budapesten volt, vezérigazgatója ekkoriban Schnetzer Ágoston.

1939-től, a háború kitörésétől a Magyar Wagon- és Gépgyár is hadiüzem lett. 1941-ben a bevételeinek 70 százalékát kincstári szállítások tették ki – ez 1944-ben már 90 százalék volt.

Gazdasági, pénzügyi kompasz, 1941-1942.:

Profiljába tartozott a széles és keskenyvágányú vasúti személy- és teherkocsik, a benzinmotoros Rába tehergépkocsik, villamos és gőzdaruk, villamos targoncák, csillék, kötélpályák és egyéb szállítóberendezések gyártása, acélszerkezetek, tárolók, acélszerkezetű hidak, szerszám és gyorsacélok, valamint csavarok és szegecsek gyártása. A háború utolsó szakaszában a termelés nagy részét már a katonai teher- és csapatszállító autók, terepjárók, vontatók, harckocsik, majd német-magyar kooperációban gyártott vadászrepülők adták.

Pattantyús-Ábrahám Imre vezetése alatt, 1941 és 1943 között a Győri Magyar Wagon- és Gépgyár munkáslétszáma 3 ezerről 10 ezerre (később 12 ezerre) nőtt, az ezzel együtt járó gyárbővítést ő szervezte meg, megterveztette és felépíttette a csarnokokat és az erőművet. A gyárigazgatása során elméleti tudásán kívül óriási szervezőkészsége is megmutatkozott. Győrbe költözésük után hamarosan családi tragédia történt, 17 éves Gábor fia elvesztése mélyen lesújtotta. Neveltetése révén és a gyakorlatban is vallásos ember volt. A szakszervezetbe belépett, de egyetlen pártnak nem lett tagja, a különböző pártállású emberekkel ennek ellenére azért megtalálta a munkához szükséges közös hangot.

Igazolványkép 1948-ból:

A németek 1944. március 19-i magyarországi bevonulása után már számított arra, hogy a gyárat a szövetségesek hamarosan bombázni fogják. Családját még éppen időben sikerült vidékre, Vágra költöztetnie.

Rába magazin, 2010. november 12.:

Győrt az első légitámadás 1944. április 13-án érte, célpontja a vagongyár volt. 12 percig tartott, a gyárban 70 százalékos kárt okozott, a jól megépített óvóhelyek ellenére sajnos közel 300 áldozatot követelt.

A lebombázott villamos alállomás és autógépműhely (forrás: Emlékalbum):

A földig lebombázott és a 3 éves terv folyamán újjáépített vagonszereldék (forrás: Emlékalbum):

Ezt követően sok dolgozó otthon maradt, a romeltakarítási munkákhoz honvédelmi behívójegyekkel és parancsszóval tudták csak a létszámot biztosítani. A helyreállítások megkezdődtek, ugyanakkor az ismétlődő nagy erejű légitámadások után, a németek tudtával sor került a győri üzemrészek vidékre történő kitelepítésére, így a környékbeli falvakban tovább folytatódhatott a munka. A gyár nyilas megbízottja a gépek és a munkások Németországba való áthelyezését sürgette. A kitelepítés előkészítését és végrehajtását a vagongyár területén hét szervezet vezetője irányította, ellenőrizte. Ezek közt taktikázva, őket egymás ellen kijátszva, a gyár vezetése azt a kockázatos módszert választotta, hogy színlegesen vállalta a végrehajtást, de valójában mindent megtett, hogy akadályozza azt. (Egyes szemtanúk szerint a jó gépeket a romok alá rejtették, helyettük roncsokat rakodtak a vagonokba, vagy „véletlenül” rossz vagonba rakták azokat.)

A lerombolt és részlegesen helyreállított erőtelep, melynek üzembe helyezése (1946. augusztus 1.) nagyban elősegítette az üzemek munkateljesítményét (forrás: Emlékalbum):

A parancsot ugyan megtagadni nem lehetett, de így is sikerült elérni, hogy az előírt mennyiségnek csak töredéke kerüljön kiszállításra. A nyugatra történt erőszakos kitelepítés első áldozata a repülőgépgyár volt. Ez szervezetileg 1944. június 3-ig tartozott a győri törzsgyárhoz, majd július 1-től az egész repülőgyártási rész súlypontja a kőbányai pincékbe került. Ide a győri személyzeti nyilvántartást is elvitték, és Győrött csak egy repülőtéri részleg maradt, központja azonban Budapesten volt. A német-magyar államszerződés értelmében innen a berendezéseket a munkásokkal együtt a németek 1944 decemberében és 1945 januárjában nyugatra, Bajorországba szállították.

Az autóosztály gépeit 1945. február-március hónapok folyamán szállították a Cseh-Morva Protektorátus területére. Munkásokat is kitelepítettek, de Pattantyús-Ábrahám Imre nem akart a gyárral Krummauba költözni. Gerencsér Miklós Fekete tél című könyvének erre az időre vonatkozó részlete jellemzi az igazgató akkori nehéz helyzetét: „Sokféle kétség gyötörte, de afelől teljesen bizonyos volt, hogy nem költözik Krummauba. Éveken át szenvedett a háború miatt, állandó meghasonlásra ítélte a tény, hogy olyan gyárat igazgat, amelyben Botond harckocsik és vadászrepülők készülnek. A lelkiismeretével ellentétes feladattal semmit nem tehetett. Választhatta volna a leköszönést, töprengett is eleget ezen a megoldáson, de arra a belátásra jutott, hogy egyéni tiltakozása nem változtat a dolgokon. Így legalább módjában áll tenni valamit a munkásokért, bármilyen szűkre nyomorodtak is az önvédelem lehetőségei.”

A gépek kitelepítése során tanúsított szabotázs, munkalassítás a fennmaradt dokumentumokkal nehezen bizonyítható, hiszen annak a legnagyobb titokban kellett történnie, mivel nemcsak az akció sikere múlott rajta, de emberéletek is veszélyben forogtak. Mindezekről csak a szemtanúk későbbi visszaemlékezései és az 1945 utáni események tanúskodhattak. A vagongyárat 1944 áprilisától összesen hat légitámadás érte, a legsúlyosabb az első volt, a későbbiek szerencsére emberáldozatot már nem követeltek. A haditermelés azonban megszakadt, a kiszállítás akadozott.

Pattantyús-Ábrahám Imre személyes felelősséget érzett a gyár alkalmazottaiért. A nyilasoknak megtagadta a dolgozókat érintő adatszolgáltatást. A zsidóüldözés idején több munkatársa életét megmentette. Lengyel Józsefet és Winkler Dezsőt háromszor hozta ki a gettóból, úgy mint nélkülözhetetlen, a „gyár számára hasznos személyeket”. Utoljára a vonatról szedte le őket családjaikkal együtt. E tette miatt 2001-ben a Világ Igazainak sorába választották.

Részlet az Élet Menete Alapítvány honlapjáról:

Féderer Ágnes cikkének részlete a Népszabadságból (2001. december 5.):

A háború utáni újabb nehézségek, küzdelmek

1945. március 26-án, amikor elmenekült a város nyilas vezetősége, az igazgatóság egy lista alapján megőrzésre szétosztotta a gyár pénzkészletét az alkalmazottak közt, az ipari gyémántkészletet fémtokba helyezve az igazgatóság küszöbe alá rejtették, további 400 ezer pengőt a gyári nyugdíjintézet Munkácsy úti bérházába falaztak be. 1945. március 28-án a szovjetek bevonultak a városba, vörös zászló került az igazgatósági épületre. A vagongyár szovjet katonai irányítás alá került április 1-jétől. Összesen 7 katonai parancsnokság működött a törzstelepen és a kitelepített egységekben. A helyükön maradt vezetőkkel a szovjet katonai irányítás alatt indult el termelés a romeltakarítással párhuzamosan. A munkások az első, április 9-én megalakult üzemi tanács vezetőjévé választották Pattantyús-Ábrahám Imrét, helyettesévé Horváth Sándor művezetőt.

A termelés viszonylag gyors beindítása a háború alatt megmentett, elrejtett gépekkel és a környékre kitelepített gyáregységekkel volt lehetséges. Az acélöntöde gépeit Sárvárról szállították vissza. Az első hónapokban zömében a szovjet csapatok igényeinek megfelelően, a felszerelés gyártása, gépkocsik javítása indult be először. Emellett dolgoztak a városi üzemek, hidak helyreállításán is.

MÁV roncskocsik újjáépítése (forrás: Emlékalbum):

Az újjáépítés és a termelés folytatása mellett a vezetőségnek meg kellett oldani a dolgozók élelmiszerrel való ellátását is, amely akkoriban a legnehezebb feladat volt. 1945. június 27-29-én kiköltözött a szovjet katonaság a gyárból, ezután a honvédség vette át a gyár fegyveres őrzését. A jóvátételi munkák mellett már a polgári termelés is megindulhatott. Az elkövetkező pár év a vezetőktől és a munkásoktól is emberfeletti küzdelmet követelt, mostoha körülmények közt, az infláció szorításában megélhetési problémákkal kellett küszködniük.

1946. december 1-jétől állami kezelésbe vették a Győri Vagon- és Gépgyárat, majd 1947-ben hozzácsatolták a MÁVAG ipartelepét. 1947. július 21-én az új gyári erőmű átadásakor az igazgató az ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy „a gyárak közt első helyre küzdötte fel magát a vagongyár, deficit nélkül dolgozik, és havonta 10 000 000 tonnát termel”.

1948 tavaszán teljes egészében államosították a gyárat. Az államosítással megszűnt a vagongyár budapesti irányítása, a helyi igazgatóság hatásköre megnőtt. Pattantyús-Ábrahám Imre 1945-től az rt. vezérigazgatója volt, az államosításkor megtartották, sőt megerősítették vezérigazgatói beosztásában. A mellé kinevezett első munkásigazgatóval, Kalló Ivánnal – később Horváth Sándorral és Lakatos Alberttel is – jó munkatársi viszonyt tartott fenn. Munkáját 1948. július 9-én a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kiskeresztjével is elismerték.

A 2000-ik szovjet jóvátételi vasúti gondola-kocsi átadási ünnepsége az 5 éves terv első évében (forrás: Emlékalbum):

Tudós érdeklődése a legnehezebb időkben is megmaradt, a legfrissebb nemzetközi szakirodalmat nyomon követve építette fel immár másodszor a vagongyárat. Hosszú távú tervekhez igazodó gyűjtőkörrel műszaki könyvtárat hozott létre, elindította a Rába című üzemi lapot. Örömmel tett eleget a felkérésnek, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetem soproni Bánya és Kohómérnöki Karán 1949. október 15-től a Hőerőgépek és Kompresszorok, valamint a Kohótelepek energiagazdálkodása, majd a tavaszi félévben a Kohászati szállítmány-berendezések és a Gépelemek tárgyakat oktassa. Győrből járt hetente kétszer Sopronba. Ekkor lett vezérigazgató-helyettes, beosztást cseréltek Lakatos Alberttel.

A gyakorlati sikerek ellenére folyamatos politikai nyomás nehezedett rá. A megkeresések ellenére továbbra sem lépett be egyetlen pártba sem. 1951 tavaszán Gerő Ernő Pestre hívatta Pattantyús-Ábrahám Imrét. Fia, Tamás így emlékezett vissza édesapja beszámolójára. Gerő a következőket mondta: „Pattantyús, maga egy két lábon járó anakronizmus. Az ország egyik legfontosabb nehézipari vállalatának nem lehet egy klerikális reakciós vezetője. Maga megtette a kötelességét, magára ott nincs szükség. Talán tisztában van azzal is, hogy járnak azok, akikre nincs tovább szükségünk…” Gerő elvtárs itt szünetet tartott, azután eredeti humorral a mutatóujját keresztbe húzta a nyakán. „Maga elég rendes ember, meg hasznos is lehet a népi demokráciának más területen, nos, magával kivételt teszünk és alkalmat adunk, hogy válasszon, mi legyen a következő beosztása.”

Családi kép 1947-ből:

Miskolci évek

Nem meglepő hát, hogy 1951 őszén, 60 évesen elfogadta az 1949-ben alapított miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem meghívását, és átvette az akkor szervezett Általános Géptani Tanszék vezetését. Bár újabb nehéz évek következtek, számos szakmai siker érte élete utolsó helyszínén. 1952 és 1955 között a NME miskolci Kohó- és Bányamérnöki Karának dékánja volt. 1952-től a Tudományos Minősítő Bizottság a műszaki tudományok kandidátusi tudományos fokozatot adományozta számára. 1955-ben Munka Érdemrend kitüntetésben részesült. 1955-ben jelentek meg egyetemi jegyzetei Kohászati szállítóberendezések és Kohászati elektronika címen, melyből később nemzedékek tanultak. 1955-ben súlyos betegség támadta meg, a kórt nem tudta legyőzni, 1956. január 30-án hunyt el Budapesten. 1956 februárjában a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Írásom terjedelme nem teszi lehetővé, hogy emberi tulajdonságait – erkölcsi tartását, vezetői képességeit, tanári személyiségét – részletesen ismertessem, egyénisége azonban a kortársakban is mély nyomot hagyott. Nem véletlen, hogy több szépíró is megörökítette alakját, így Gelencsér Miklós, Déry Tibor, Saád Béla. Sokat megtudhattunk róla munkatársai, gyermekei visszaemlékezéseiből is.

Köszönet Kecskés Attilánénak, aki először hangsúlyozta tanulmányában a Győrben betöltött fontos és kellően el nem ismert szerepét, és aki jelen cikk írásához is számos dokumentumra hívta fel a figyelmemet. Csak remélhetjük, hogy a történeti kutatások hamarosan még teljesebbé tehetik a Pattantyús-Ábrahám Imréről alkotott képünket, és Miskolchoz hasonlóan Győrben is az őt megillető módon emlékezik majd rá az utókor.

A szoborsétányra készített mellszobor, melynek készítője Vigh Tamás, felavatták 1964-ben (forrás: Miskolci Egyetem honlapja):

A kőszobor az egyetemi szoborsétányon:

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:

Déry Tibor: Hazáról, emberekről. Útijegyzetek. Budapest, Szépirodalmi kiadó, 1954.

ifj. Gárdonyi Géza - Kölkedi István: A Győri Wilhelm Pick vagon- és gépgyár története 1896-1956. Győr, 1956.

Gemuska Pál - Honvári János: A közúti járműgyártás története Győrött 1945-től 1990-ig In: Győr fejlődésének mozgatórugói. Szerk. Honvári János Győr, 2014. p. 21-111.

Gerencsér Miklós: Fekete tél. Regény. Budapest, Szépirodalmi könyvkiadó, 1973.

Gerencsér Miklós: Két kérdés P.Á. Edithez. In: Népszabadság, 1978. dec. 17. p. 4.

Kecskés Attiláné: Pattantyús-Ábrahám Imre élete és munkássága (különös tekintettel Győri éveire). In Győri tanulmányok 9. Győr, Győr Megyei Város Tanácsa, 1988. p. 179-200.

Megemlékezések Pattantyús-Ábrahám Imre professzorról. összeáll. Kiss Ervin, Terplán Zénó. Miskolc, Nehézipari Egyetem, 1981.

Pattantyús-Ábrahám Tamás: Pattantyús-Ábrahám Imre életének utolsó évei. Kézirat.

Saád Béla: Tíz arckép. Budapest, Ecclesia szövetkezet, Budapest, 1983.

Sáry István: A Győri Magyar Vagon- és Gépgyár 1945. évi iratai.(A kitelepítéstől a felszabadulás utáni termelés megindulásáig. In: Levéltári Szemle, 1970. 1. sz. p. 99-110.

Tabiczky Zoltánné: A Magyar Vagon- és Gépgyár története. Győr, 1972. 1-2.köt

Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre. (1891-1956). Emlékkönyv születésének 100. évfordulójára. Miskolc, Miskolci Egyetem Történeti Bizottsága, 1991

Terplán Zénó: Pattantyús-Ábrahám Imre. In: Matematikusok az oktatás, a gépészet és a villamos vontatás alkotói, kiváló lisztvegyészek. Műszaki Nagyjaink. 6. Szerk. Pénzes István. Budapest, 1986. p.

Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár története, 1896-1954. Fényképalbum. (Borítócím: Emlékalbum). Győr, Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár, 1954. (lelőhely: Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár)

A tudomány apostolai. Magyar tudósok nyomában a mai Szlovákia területén. Szerk. Lacza Tihamér.  Pozsony, Madách-Posonium. 2013 1. köt. p. 144-145.

Köszönet a Miskolci Egyetem, Könyvtár, Levéltár, Múzeum munkatársainak a segítségért, a képek közlésének engedélyezéséért! Szintén köszönöm Kecskés Attiláné közvetítését, a családtól kapott képeket és visszaemlékezést!