A győri püspök
muzsikusai és a Richter család
Győrben a 16. század első felében, a mai Apáca utca 5. szám alatti telken a
városháza állott, amelyet 1570-ben cseréltek el az akkor romokban álló piactéri
nagypréposti házért, a mai Széchenyi tér és Rákóczi utca sarkán lévő épület
elődjéért. A csere után itt, a középkori városházában rendezték be a
székeskáptalan által fenntartott „magyar iskolát”, amelyet káptalandombi
otthonából a német katonaság üldözött el.
Az ekkor már kétemeletes épület az iskolai oktatás mellett a
székesegyházi muzsikusoknak is otthona lett mint a Káptalani
zenészek háza (1778-ban az iskolát el is költöztették). Egy kotta borítóján
fennmaradt egy 1752-ből származó feljegyzés arról, mekkora lakásuk volt itt a
zenészeknek:
„A felső emeleten a succentornak valamikor két szobája,
konyhája, padlásrésze volt kamra nélkül. Most mint orgonista egyúttal két
szobában lakik, van konyhája, kamrája és padlásrésze. – Lakner János
másodhegedűsnek egy szobája, konyhája tűzhellyel, padlásrésze és kamrája van.
Unterberger Ernő tenoristának ugyanez. Purska Jánosnak egy kisebb szobája,
konyhája…” (Itt megszakad a szöveg; idézi: Bárdos Kornél: Győr zenéje a 17-18.
században című könyvében.)
Közben az épületet a káptalan 1775-ben újjáépíttette. Ma a
nagyméretű kétemeletes ház homlokzatát copf stílusú vakolat-architektúra
díszíti. Kosáríves kapuja felett latin nyelvű emléktábla látható:
Magyar fordítása: Ezen ódonságában roskadozó épületet a
székesegyházi karzenészek és az első elemekben oktatandó zsenge ifjúság
kényelmére, dísz és közjó okáért nemesebb kivitelben alapjaiból újra emeltette
a győri káptalan 1775. évben.
Az újjáépítés idején Istvánffy Benedek volt a székesegyház karnagya. Ő is itt lakott, először nem a
karnagy, hanem az orgonista számára kijelölt lakásban. Új, kényelmesebb otthonát
azonban már nem sokáig élvezhette: előbb felesége, Kőmíves Katalin halt meg
1778. június 5-én, majd negyvenöt éves korában, október 25-én ő maga is
elhunyt.
1832 és 1854 között itt lakott Richter Antal, aki 1832-ben nyerte el a székesegyház zenei vezetőjének
tisztségét. Richter Alsó-Ausztriából származott, korábban az Esterházyak
kismartoni kórusában énekelt. Székesegyházi karnagyként komponálással is
foglalkozott.
Felesége, Csazenszky
Jozefa ebben a házban is született és nevelkedett, mivel apja székesegyházi
muzsikus volt. A kitűnő énekhangú lány, majd fiatalasszony gyakran énekelt a
székesegyházban, de hangversenyeken is. Részt vett például férje egyik nagy
vállalkozásában, az 1844 októberében műkedvelőkkel, német nyelven,
hangversenyszerűen bemutatott Cosi fan tutte című Mozart-operában
és – szintén férje vezényletével – Haydn
Évszakok című oratóriumának
előadásán is.
Itt, a Káptalani zenészek házában született 1843. április
2-án fiuk, Richter János (Hans
Richter, a lenti képen), a legendás Wagner-karmester. Keresztapja maga a
zenekedvelő püspök, Sztankovits János
lett, aki Richter Antalt és a székesegyházi zenészeket a kötelességén jóval
felül is támogatta. János után még három gyermeke született a Richter-házaspárnak;
kettő csecsemőként, egy lány pedig 14 éves korában halt meg.
Richter Antal nem csak az egyházi zene területén működött,
szívügye volt a város zenei életének fejlesztése. 1846-ban sikerült
megalakítania a Győri Férfidalegyletet,
a következő évben pedig az egyleti zeneiskolát.
A Férfidalegylet működése az 1848/49-es események miatt megszűnt, s Richter
életében nem is lehetett újra beindítani, mivel az osztrákok tiltottak minden
közösségi formát, a dalegyleteket különösen a rebellió melegágyainak tartották.
De az ő elképzelései éltek tovább, amikor 1862-ben megalakult a Győri Ének- és Zeneegylet; utódai őt
tekintették a szellemi alapítónak.
Richter Antal 1854-ben, 52 éves korában hirtelen meghalt; a
szájhagyomány szerint egy kórista hamis éneklése miatt annyira felizgatta
magát, hogy szélütést kapott. Özvegye megélhetési gondok miatt Bécsbe
költözött, ahol tehetséges fiát beadta az udvari kórus konviktusába, ő maga
pedig szólóénekesnőként bejárta egész Európát, illetve énektanárként is
működött. Énekesi kvalitásait jelzi, hogy még férje életében szerződtették
volna a hamburgi operaházba; férje halála után pedig ő volt Wagner Tannhäuser
című operájának első bécsi Vénusza. Énekpedagógusként olyan új módszert
dolgozott ki, amely egyesítette az olasz és német technikát. Férje zeneműveinek
nagy részét – mintegy százhúsz kompozíciójának kéziratát – a bécsi Gesellschaft der Musikfreundénak
ajándékozta. Richter Antalnak Győrben körülbelül harminc műve volt található a Richter
János Archívumban, amelynek anyaga legújabban Budapestre került.
Bár Antal fia, Richter János korán elkerült Győrből, néhány
vezénylési kísérlet után élete első nyilvános hangversenyét szülővárosában
dirigálta. 1865. szeptember 19-én, a győri Ének- és Zeneegylet rendezésében a Radó-szigeten
álló akkori színházban zajlott az a hangverseny, amelyet fényes karrierje
kezdetének tekintett.
A Richter Antal által 1846-ban alapított Férfidalegylet 80.
évfordulóján – 1927 februárjában – apa és fia közös emléktáblájával jelölték
meg az épületet. (Richter János valójában április 2-án született, a táblán
megkeresztelésének dátuma olvasható.)
Sajnos Richter Antal sírja ma már nem lelhető fel. A
Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra, ám a temető felszámolásakor az ő
hamvait nem vitték át az új Nádorvárosi köztemetőbe, mint több jeles győri
polgárét. Ez bizony az Ének- és Zeneegylet nagy mulasztása volt...
Források:
Orbánné Horváth Márta:
Emlékművek, emléktáblák győri kislexikona. Győr, Városi Könyvtár, 2001
Cziglényi László:
Győr. 2. jav. kiad. Bp. Panoráma, cop. 1987
Jenei Ferenc – Koppány
Tibor: Győr. Bp. Képzőművészeti Alap, 1964
Bárdos Kornél: Győr
zenéje a 17–18. században. Bp. Akadémiai Kiadó, 1980
Farkas Zoltán:
Folyamatos múlt, befejezett jelen. Richter János Archívum Győrött. = Muzsika
2000. 6.
Vavrinecz Veronika:
Richter Antal (1802–1854) élete és működése. 2003, Szkarabeusz Kiadó. /A
Richter János Archívum közleményei I./
A 6. kép a Wikimedia Commons szabad
felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője.
A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző
megnevezésével itt
érhető el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése