Magyar tudósok az északi sarkkörön túl
Bevezetés
Az
előkelő családból származó Hell Miksa
1720. május 15-én született a Selmecbányához tartozó bányásztelepen, Szélaknán.
Alap- és középfokú tanulmányait követően 18 éves korában Zsolnán lépett be a
jezsuita rendbe. Három tanulóévét is ebben a városban töltötte. 1740-től, bécsi
egyetemi tanulmányai idején teológiai és tudományos stúdiumokat egyaránt
elvégzett. Itt ismerkedett meg az asztronómiával, a bécsi jezsuiták
obszervatóriumában pedig a csillagászattal. Az egyetem elvégzése után Lőcsére
került tanárnak, 1748-tól pedig újra Bécsben tanult. 1751-ben szentelték pappá.
1752 és 1755 között Kolozsvárott működött, ahol az oktatás mellett többek
között csillagászati megfigyeléseket is végzett.
A
bécsi egyetem új csillagvizsgálóját 1755-ben adták át, ennek élére császári
csillagászként Hell Miksát nevezték
ki, ezt a tisztséget haláláig viselte. Szerkesztője volt a bécsi egyetem
csillagászati évkönyvének, amelyben „a csillagászok napi munkájához szükséges
táblázatok mellett” latin nyelvű tanulmányokat, beszámolókat jelentettek meg,
például Hell tudományos cikkei is ebben a sorozatban láttak napvilágot. Ezekkel
az írásaival Hell egyrészt jelentős tekintélyt vívott ki saját maga számára,
másrészt Európában is ismertté vált.
A
18. század folyamán a csillagászati kutatások legfontosabb feladatának az
égitestek pályaszámítását tartották. Ebben a században egyre inkább az került
előtérbe, hogy a különböző csillagászati megfigyeléseket hogyan lehet a
gyakorlatban is alkalmazni: különösen a térképészet, a földmérés és a tengeri
navigáció korszerű módszerei alapultak ezeken a csillagászati méréseken.
Az
európai tudósok számításai alapján 1769. június 3-ára várták a Vénusz bolygónak
a Nap koronája előtt való átvonulását. Hell
Miksa korában különösen fontos jelenség volt ez, mivel a Vénusz bolygó
megfigyelésével tudták megállapítani a Nap parallaxisát, ennek alapján pedig
pontosan kiszámíthatták a Nap és a Föld közötti távolságot. Hell Miksa 1761-ben
sikeresen észlelte a Vénusz elhaladását a Nap előtt, és azok közé tartozott,
akik pontosan számították ki a Vénusz-átvonulás adatait.
Ennek
a jelenségnek a megfigyelésére az északi sarkkörön túl fekvő, az akkor a Dán
Királyság fennhatósága alá tartozó, Vardø-sziget
volt a legalkalmasabb. VII. Keresztély,
a tudományok iránt is érdeklődő dán és norvég király ismerhette Hell Miksa tudományos közleményeit,
ezek alapján hívták meg őt a megfigyelésre és az expedíció vezetésére.
Az utazás előtt
Hell Miksa egyetlen feltételt szabott a felkérés
elfogadásának: mind rendi, mind világi elöljáróinak is pártfogolnia kell ezt a
vállalkozást. Miután mindkét oldalról megkapta a támogatást, hajlandó volt
vállalni az utazást és a rá váró feladatokat, ezért tárgyalások indultak a
bécsi és a koppenhágai követségek között az utazás időpontjáról és
részleteiről. A teljes expedíció költségeit a dán királyi kamara állta.
Hell
Miksa javasolta az expedícióba Sajnovics
Jánost, aki a „kor egyik legjobb képességű magyarországi csillagásza” volt.
Sajnovics korábban megfigyeléseket is végzett, de igazi erőssége az „elméleti
számítások végrehajtása volt”. Sajnovics János 1733. május 12-én született a
Fejér megyei Tordason nagy vagyonú földbirtokos család gyermekeként.
Középiskolai tanulmányait a győri és a budai jezsuita gimnáziumban végezte, már
15 évesen belépett a jezsuita rendbe. 1762-től Bécsben folytatott egyetemi
tanulmányokat, matematikát és csillagászati ismereteket is tanult. 1758 és 1760
között Hell Miksa asszisztense volt
a bécsi obszervatóriumban, később, 1766-tól a nagyszombati csillagvizsgálóban
segédfelügyelő. Budán hunyt el 1785. március 4-én. A házigazdák részéről Jens Finne Borchgrevink vett részt az
expedícióban.
Az utazásról
Hell
Miksa és társai 1768. április 28-án hajóval indultak el a Vardø-szigetre, június
11-én értek Koppenhágába, ahonnan július 9-én utaztak tovább Trondheimbe. Ezt a
települést augusztus 22-én hagyták el, végül szeptember 11-én érkeztek meg
hajón Vardø szigetére.
Az expedíció tudományos
megfigyelései
A
Vénusz bolygó átvonulását a Nap előtt 1769. június 3-áról 4-ére virradó éjszaka
sikerült Helléknek megfigyelniük. Az ekkor összegyűjtött adatok, valamint
további öt helyen végzett észlelések segítségével Hell pontosan kiszámította a
Nap parallaxis szögét. A mai adattól csak két tizeddel eltérő értéket kapott.
Szerencséjük is volt, mivel a borús, felhős időjárás ellenére a Nap
„közvetlenül a jelenség megkezdése előtt bukkant ki a felhőkből, s hét perccel
a Vénusz átvonulása után már ismét felhők borították”.
Vardø-n
további tudományos tevékenységeket is folytattak Hellék az expedíció során:
- Rendszeresen
végeztek „földrajzi helymeghatározásokat, a hegyvidéken pedig barométeres
magasságméréseket”.
- Különböző
térképeket készítettek, valamint feltérképezték egyrészt a sziget, másrészt a közeli
szárazföld partvonalát.
- Földmágnesességi
vizsgálataik során figyelték a mágneses iránytű elhajlását, tanulmányozták a
mágnesesség és az északi fény összefüggéseit.
- Foglalkoztak
„az apály-dagálynak, a levegő elektromosságának, a Föld horpadt alakjának
problémáival” is.
- Meteorológiai
megfigyeléseik során különböző légkörtani észleléseket és méréseket végeztek.
Fontos megemlíteni, hogy Hellék voltak az elsők, akik „hosszabb időre terjedő
meteorológiai vizsgálatokat folytattak a sarkkörön túli területen”.
- Oceanográfiai,
állat- és növénytani megfigyeléseik során megismerkedtek a vidék élővilágával,
többek között új kagyló- és csigafajtákat is felfedeztek.
- Magyar
szempontból pedig különösen fontosak az expedíció során végzett néprajzi
megfigyeléseik és nyelvészeti kutatásaik. Hell Miksa csillagászati tevékenysége
mellett érdeklődött a magyarok őstörténete iránt is. Útjuk során az ő
javaslatára kezdtek el foglalkozni a lappok életével, történetük, szokásaik,
nyelvük tanulmányozásával. Hell ötletét azonban Sajnovics vitte végig:
összehasonlította a magyar és a lapp nyelvet. Nehézséget jelentett azonban,
hogy nem állt rendelkezésre lapp-magyar szótár, ennek ellenére azonban
Sajnovics a latin nyelvben való jártassága és matematikai logikája révén sikerrel
bizonyította a két nyelv közti nyelvrokonságot. Sajnovics útjuk második felében
már csak ezzel a munkával foglalkozott. Ennek megfelelően Sajnovics nevéhez
fűződik „a magyar és a lapp nyelv összehasonlításának megvalósítása, a
vizsgálat módszereinek kidolgozása és az összehasonlító szókészlet gyűjtése”
is.
Az expedíciót követően
A Vardø-szigeten lefolytatott megfigyelésekről
és az expedíció eredményeiről Hell Miksa
először a koppenhágai akadémián tartott előadást, amely nagy feltűnést keltett.
Az expedíciót követően 1770-ben Hell Miksát a Vardø-szigeten elért tudományos
eredményekért, Sajnovics Jánost
pedig a lapp nyelv vizsgálata során szerzett érdemeiért a Dán Királyi Akadémia tagjává választották. Később Hell Miksát
érdemei miatt számos tudományos testület is felvette tagjai közé, valamint
megbízták a bécsi tudományos akadémia megszervezésével is.
Az expedíciót
követően mindketten Magyarországon és külföldön egyaránt nagy visszhangot keltő
könyvet írtak az utazás során elért tudományos eredményeikről. A korban a
tudomány nyelve a latin volt, így mindketten latin nyelven jelentették meg
írásukat. Hell Miksa könyve
Koppenhágában jelent meg 1770-ben Observatio transitus Veneris ante discum
Solis die 3. Junii Anno 1769. Wardoehusii (A Vénusz bolygó Nap előtti
elhaladásának megfigyelése Vardø-n 1769. június harmadikán) címmel, amelyet
természetesen VII. Keresztély királynak
ajánlott. A kötet elején a szerző rövid összefoglalást ad az expedícióra való
felkérésről és az útról, ezt követően 12 pontban összefoglalja az expedíció
legfontosabb tudományos eredményeit. Majd felsorolja az észlelés előtti
eseményeket, például hogyan készült el az obszervatórium. A két legfontosabb
fejezetben pedig leírja „az optikai
kontaktusok észlelésének módját a Vénusz átvonulásakor a Nap korongja előtt”,
valamint magát a Vénusz bolygó átvonulását.
Az
expedíciót követő megállapításai miatt számos támadás érte Hell Miksát, amelyekkel szemben meg kellett védenie magát.
Megkérdőjelezték csillagászati észleléseinek és számításainak pontosságát és
megbízhatóságát is. Ő azonban ragaszkodott ahhoz, hogy mérései pontosak,
mindezt sikeresen igazolta is, sőt egy amerikai tudós, Simon Newscomb is kiállt mellette. Ezután a vádlók visszavonták
kritikáikat.
Sajnovics János az expedíciót követően rendezte
kéziratos jegyzeteit, könyvtárakban kutakodott, és kiegészítette ismereteit,
majd „a dán tudós társaság előtt három felolvasóülésen számolt be lapp-magyar
nyelvészeti kutatásairól”. Sajnovics János tudományos eredményeit összefoglaló
könyvét Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse
(Bizonyítás. A magyar és a lapp nyelv azonos) címmel adták ki először 1770-ben
Koppenhágában, de még ugyanebben az évben Nagyszombatban is megjelent a mű.
Sajnovics
logikusan felépített, átgondolt tudományos munkát írt, amely 12 fejezetre
oszlik. Az 1-3. fejezetekben a szerző bemutatja, hogy „mi okozza a nyelvek kapcsolatait, eltéréseit, és azok miben
nyilvánulnak meg”. A 4-7. fejezetekben Sajnovics betekintést nyújt „a lapp és a magyar nyelv hasonlításának
módszertani problémáiba”. A 8. fejezetben áttekintést ad „a magyar-lapp nyelvrokonság bizonyítékairól”,
valamint ismerteti „a magyar és a lapp
nyelv közösnek vélt szavait”. A 9-11. fejezetekben a „lapp és a magyar nyelv szerkezetét hasonlítja össze”.
Sajnovics
„igazi tudós volt, és a Demonstratio mindenben megfelel egy tudományos
közlemény ismérveinek: adatai megbízhatóak, ellenőrizhetőek, a szerző
gondolatmenete, következtetéseinek kialakulása a műben nyomon követhető”.
Jelentősége, hogy ez volt az első kísérlet „a finnugor-magyar nyelvhasonlításra
a szókészletbeli és nyelvtani egyezések alapján”.
Sajnovics
művével külföldön nagy visszhangot keltett. A Dán Királyi Akadémia tagsága mellett svéd, finn, stb.
szaktekintélyek ismertetést, vagy külön tanulmányt írtak a műről. A
Demonstratio… megjelenésekor Magyarországon még kevés olyan tudós akadt, aki
felismerhette volna Sajnovics írásának igazi jelentőségét. A megjelenés után
pár évvel kezdtek el ellenségesen fellépni megállapításai ellen olyan jelentős
személyiségek, mint Barcsay Ábrahám,
Orczy Lőrinc, Bessenyei György, később Kazinczy
Ferenc és Virág Benedek. Mellette
álltak ki Dugonics András, Sándor István, Verseghy Ferenc és Révai
Miklós. A 19. század folyamán meghonosodott a finnugor nyelvrokonság
eszméje a nyelvtudományban is, ettől kezdve Sajnovics János eredményei alapján elfoglalhatta az őt megillető
helyet a magyar tudományos életben.
Befejezés
Hell Miksa és Sajnovics
János tudományos munkásságának csúcspontja a vardø-i expedíció volt. Hell
Miksa a csillagászat és a geodézia területén alkotott jelentőset. A modern
csillagászat „első magyar származású művelőjeként az egész Habsburg
Birodalomban elsőnek számított abban is, hogy már nem csak átvette, de
továbbfejlesztette, és önálló eredményekkel gyarapította a csillagászat és a
geodézia tudományát”. Sajnovics János pedig elsősorban a nyelvtudomány nagyjai
közé írta be örökre a nevét az összehasonlító nyelvtudományban és a finnugor
nyelvészetben elért eredményei révén. Kettejük közös sikere volt a vardø-i
expedíció számos tudományos eredménye, amely több tudományterületen is új
ismeretekkel bővítette az addigi tudást. Hell teljesítményéhez nagyban
hozzájárult Sajnovics csendes, szerény személyisége és tevékeny munkája, Hell
pedig ösztönözte, inspirálta és támogatta Sajnovicsot kutató munkája során.
Ősze Mária
Források:
Bartha Lajos: Hell Miksa és
Sajnovics János : két barokk tudós portréja. In: Hadobás Sándor: Hell Miksa és
Sajnovics János bibliográfiája. Elérhetőség: http://mek.oszk.hu/06200/06237/06237.pdf
Pinzger Ferenc: Hell Miksa.
In: A csillagászat magyarországi történetéből : a klasszikus századok
asztronómusai; A Magyar Művelődéstörténeti Lexikon vonatkozó szócikkei; Horányi
Gábor-Pivárcsi István: Magyar világjárók kalandjai p. 60-63. Hell Miksa és
Sajnovics János;
A finnugor nyelvrokonság
kutatástörténete, a magyarság eredettudatának kialakulása, változásai, és a
finnugor nyelvrokonság elméletének hazai fogadtatása 4. Sajnovics János és
Gyarmathi Sámuel – a Demonstratio és az Affinitas. Elérhetőség: http://finnugor.elte.hu/?q=urkuttort/4
Éder Zoltán: Sajnovics és
Demonstratiója új megvilágításban. Elérhetőség: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/tul-dunatajon-elzo/ch03s02.html
A képek a Wikimedia Commons
szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép
készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a
szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.
A 3. és 4.. képek könyvek címlapjai és
oldalai, amelyek a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér muzeális
gyűjteményének állományából származnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése